szerintem van benne SPOILER

Már amikor a Csillagainkban a hibáról készítettem könyvajánlót, akkor megemlítettem, hogy nagyon kíváncsi vagyok a szerző másik könyvére, az Alaska nyomában-ra is. Végül, mivel egyik boltban sem találkoztam össze vele, megrendeltem a libri.hu-n, és amint megérkezett a postán, egyből neki is estem.
A könyv főszereplője Miles, vagyis becenevén Pufi, az ő szemszögéből olvashatjuk a történéseket. A srác egy unalmas városban éli napjait, érdektelennek találja az őt körülvevő dolgokat, nincsenek igazán barátai, és szereti a nagy emberek utolsó mondatait. Végül úgy dönt, bentlakásos iskolába megy, a Culver Creek-be, hogy mekeresse a Nagy Talánt. Itt végre barátokra talál Chip (Az Ezredes) és Alaska személyében, megismer valami egészen sok újdonságot rejtő világot, a balhékat, piát, cigit és önpusztítást. És naná, beleszeret Alaskába.
Valamiért nagyon nagy elvárásaim voltak a könyvvel szemben. Egyrészt, a Csillagainkban a hiba után volt egy bizonyos mércém John Greennel szemben, amiről azt akartam, hogy megugorja. Megfogott a leírása is (jobban, mint a Csillagainkban a hibá-é), meg ez az egész különleges(nek tűnő) Alaska-szál, akiről azt gondoltam, tényleg valami extraérdekes, kiismerhetetlen ugyanakkor szerethető személyiség lesz. De ezek közül egyikkel sem tudtam volna jellemezni ezt a lányt. Nem volt egy nagybetűs KARAKTER, egy különc személyiség, olyasvalaki, akit vagy nagyon szeretni vagy gyűlölni lehet. Alaska csak úgy volt, a hisztijeivel, légbőlkapott bölcsességeivel, nulla mélységével és nulla személyiségével együtt. Az Ezredes sokkal nagyobb „arc” volt számomra, vagy akár a főszereplő leírása is milliószor kiforrottabb volt, mint Alaskáé, ami furcsa, tekintve, hogy az egész könyv igazából az ő személye köré épül. Nem értettem, Pufi hogy szerethetett bele ebbe a lányba, akiben semmi különleges nem volt igazán, a magában elfojtott szomorú történetét leszámítva…
És a könyv felosztása sem tetszett igazán. Mármint az „azelőtt” és „azután” részek felkeltették a kíváncsiságomat, érdekelt, mi lehet az „az”, de túlságosan hosszú volt az „azután”. Biztosan nagyon borzasztó lehetett a szereplőknek elveszíteni Alaskát, de sok oldalon keresztül csak azt olvasni, hogy Pufi egy olyan lány után sír, aki csak kalandnak nézte őt, és aki igazából nem is volt különleges, kicsit tovább rontotta a könyvet. John Green szereti a filozofikus gondolatok felvetését, ahogy a két könyvéből megfigyeltem, ebben azonban kevésbé jöttek át számomra a mély gondolatok, mint az előző könyvben. Itt inkább erőltetetten hatottak, kicsit ellentmondásosak voltak, vagy egyszerűen elvesztek a semmibe.
Ennyi kritika után úgy tűnhet, egyáltalán nem tetszett a könyv, ami meg nem lenne igaz. Elszórakoztatott engem, sokszor elgondolkodtam a jeleneteken, Miles szavain, azon, miért történt Alaskával az, ami. Máskor meg szomorúvá tett, tehát hatással volt rám. Tudni kell rólam, hogy szeretem a romlott életű fiatalokról szóló könyveket, meg mindenféle drámázást, szóval azért is bejött a dolog. Bár, azt azért túlzás volna állítani, hogy tényleg olyan rettenetesen zűlöttek voltak a szereplők, mint amennyire azt a fülszöveg alapján gondoltam volna.
Ha pontozni akarnám, 10/7-et mondanék, azért ez messze nem tetszett annyira, mint a Csillagainkban a hiba. Ha valaki megkérdezné, érdemes-e elolvasnia, azt mondnám, tegye meg, párdélutános olvasmánynak jó, de ne számítson sokra.
Ja, és a legfontosabb. Ez a borító, nem tudok szebb szót használni rá, egyszerűen ocsmány. :D:D Bocsánat :D

Észrevettem azt, hogy egyre népszerűbb mostanság Facebookon idézetes oldalt csinálni. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az utóbbi időben teljesen elárasztották a közösségi oldalt ezek a csodálatosan fölösleges... izék. A legtöbbnek valamilyen rettenetesen idegesítő hangulatjelekkel mértéktelenül ellátott neve van, amiket még a végtelenségik becéznek is, aztán a magyar helyesírás szabályainak tökéletesen ellentmondó írásmóddal bepötyögik a gépbe, így jön létre például egy olyan név, mint "Idézetcsykék *_* ^^ <33" vagy valami még ennél is irritálóbb. Ezen oldalak szerkesztőjének nagyjából az a feladata, hogy minden nap keressen valami semmitmondó, légbőlkapott, nulla újdonságot kijelentő vagy a művészet halvány szikráját magában foglaló idézetet, rakja rá egy fekete háttérre, vágjon rá egy olyan képet, amit a google képkeresője az első helyen hoz ki, ha beírod, hogy "szerelem" és voilá. Máris hatszáz Facebooker cuppan rá az istant okosságodra.
Valószínűleg a fentiekből leszűrhettétek, hogy nem igazán kedvelem az ilyesféle idézetes Facebook-oldalakat. Azokat az idézeteket, amiket a szerkesztők művészetként, vagy inspiráló mondatokként tálalnak, igazából bárki ki tudná találni. "Fel a fejjel, légy erős, mosolyogj!". Szerintem a magyar nyelv legtöbbször használatos közhelyei, mégis, egy unatkozó tinilány rárakja egy virágos, selanagomezes, tengerpartonhaspólóbanugrándozós képre és száz lájk. Nem igazán értem, mi ebben az inspiráló. Engem még az is jobban inspirál, ha felütöm a Szólások és közmondások kiskönyvét, ezeket ott is megtalálom. Egyébként, honann származtathatóak egyáltalán ezek az "idézetek"? Mert valahonnan "idézniük" kellett, ha már ez az oldal neve. Ki volt az az első ember, aki kimondta azt a világrengető, hihetetlenül mélyenszántó gondolatot, hogy "Nehéz elfelejteni valakit, akit szerettél!"?
Ha már az értéktelen idézetekről van szó, meg szeretném említeni Oravecz Nórát is, aki mostanság igen népszerűvé vált a Facebookon egy "rendkívül eredeti" okosságos oldallal. Hát, sajnálom, de attól még, hogy a lány saját maga találja ki az inspiráló mondatokat, semmivel nem lesznek jobbak, mint a többi idézetes oldal posztjai. Számomra érthetetlen, hogy vált ennyire népszerűvé a lány, amikor semmi mást nem csinál, csak üres és semmilyen mondatokat egymás mellé rak. Itt egy példa:
Mellette lenni, menni előre, csinálni, élni, boldogan, kéz a kézben. Nem felállni, nem feladni, de szeretni, csak annyira, amennyire kell. Nem túlzásba vinni, megölelni, átkarolni, de csak annyira, ami nem fojtja meg. Odafigyelni, nem megölni, szárnyalni hagyni, mert aki a tiéd, az úgyis visszarepül, hiszen tudja, nálad jobbat úgysem találhat. Vagyis de, találhat. Tudod mit. Találjon is. Akit vinni tudnak, azt vigyék is, mert köze nincs hozzád, és az csak azt jelenti, hogy még ettől is jobbat kapsz majd. Egyszer, valamikor. Lehet, hogy nem most, de addig is élvezd, hogy szórakoztatnak. Mert bizony fognak.
Köszönöm, Oravecz Nóra, nekem ezek a gondolatok soha nem jutottak volna az eszembe! Felnyitottad a szememet!
Nem tudom, hova tűnt az igazi művészet, vagy a művészetre való törekvés, kiüresedett közhelyek nélkül. Régen voltak költők, írók, akik értéket közvetítettek és élvezhető dolgokat alkottak, ma meg ezekkel kell beérnünk. Én a régi dolgokból "táplálkozok". Szeretnél olvasni valami hangulatosat, keményet, őszintét, igazit? Olvass Adyt, Radnótit, üss föl egy Jim Morrison verseskötetet, és tapasztald meg a szókimondó, durva keserűséget vagy filozofikus gondolatokat.
Egyszer meg remélem visszatér az igazi művészet a világba.


 

Elkészült a beszámolóm a 2013-as Magyar Nagydíjról, és gondoltam itt a blogon is megosztom. :) Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy hmm én elvakult Massa-rajongó vagyok, ez pedig többször megmutatkozik az írásban, meg az is, hogy Alonsot nem igazán szívlelem. :D Ez csak a pilóta ellen szól, fontos megjegyeznem, semmiképp sem az ő rajongói ellen.
Csatoltam pár képet a beszámolóhoz, ha valakit érdekel, többet itt talál: http://i889.photobucket.com/albums/ac100/Dorililien/Hungaroring%202013/DSCF3374_zps75582e1d.jpg

Day 16 - A song that holds a lot of meaning to you
Velvet Underground - Stephanie says
Day 17 - A song that annoys you
Katy Perry - Teenage dream
Day 18 - A song you have as your ringtone/want to be your ringtone
The Doors - Break on through
Day 19 - A song you’re currently obsessed with
Marina and the Diamonds - Electra heart
Day 20 - A song from a new album you are waiting for to come out
Hú, most szerintem nincs ilyen.
Day 21 - A song you want to dance to at your wedding
Jason Mraz - I'm yours
Day 22 - A song that would be the theme song to a TV show about your life
Na hát, erről fogalmam sincs.
Day 23 - A song that makes you angry
Skrillex - Breakin a sweat (mert miért kellett egy Doors számhoz hozzányúlni, most komolyan?)
Day 24 - A cover song
Nirvana - The man who sold the world (David Bowie cover)
Day 25 - An acoustic song you love
Jason Mraz - Did I fool ya?
Day 26 - A song by your favorite band
Nem tudooom eldönteni, hogy melyik a kedvenc bandám, szóval Doors - Peace frog és Velvet Underground - Venus in furs
Day 27 - A song you make fun of
Kiss - I was made for loving you baby
Day 28 - A song that reminds you of your boyfriend/girlfriend (if you don’t have one, make one up :])
Velvet Underground - I will be your mirror
Day 29- A song currently stuck in your head
Éppen a Did I fool ya, mert amikor beleírtam ebbe tesztbe, meghallgattam és most az megy a fejemben. :D
Day 30- A song that you haven’t listened to in awhile
Lana del Rey - Carmen

Ez most egy nagyon random bejegyzés, egyébként a Hungaroringes élménybeszámolót írom:D

1. Amikor az összes túrórudinak a hűtőben lejárt a szavatossága.

2. Amikor örülök a fejemnek, hogy áádejó semmit nem kell tanulnom holnapra, és valamilyen lehetetlenül késői időpontban megtudom az osztály facebookjáról, hogy egy 24214 oldalas értekezést kell írni másnapra kuwait éves banánfogyasztásáról.

3. Amikor az (eléggé viseletes) MP5 lejátszóm nem akar átugrani a memóriakártyán lévő zenékre és egymás után ötvenszer kell ki-be lépdesnem, mire hajlandó lejátszani a dalokat.

4. Amikor rányomom a fogkrémet a fogkefére, és leesik róla. Egymást után tizenöt alkalommal.

5. Amikor reggel készülődés közben minden lehetséges rossz megtörténik velem. A ruha amit fel akarok venni nincs kimosva, a másik gyűrött, a harmadik nem illik a szoknyához, a szoknyát egyébként sem találom, jé megtaláltam a szoknyát, de még felső mindig nincs, a harisnyám első mozdulatra kiszakad, a kontaktlencse egymás után tízszer beleesik a mosdókagylóba, amikor beteszem, akkor meg szúr, kiveszem, lemosom, újra beleesik a mosdókagylóba, a szemfestéket végigkenem az arcomon, a táskámmal felakadok a kilincsre a szobámban, aztán az előszobaajtóban, aztán a bejáratiajtóban, nyolc órakor beesek az iskolába, és ottonfelejtettem a telefonomat/zenelejátszómat/valamit amit már hónapok óta ígérek a barátnőmnek, hogy visszaviszek/töriatlaszt/függvénytáblázatot.

6. Amikor Forma-1-et nézek és valaki bejön és kérdez és akármilyen ártatlan dolgot csinál, zavar vele.

7. Amikor nézek valami videót a neten és állandóan akadozik.

8. Amikor egy jó könyvnek abba kell hagynom az olvasását, mert becsöngetnek.

9. Amikor tudom, hogy másnap valami nagyon fontos dolgom van, lehetőleg kora reggel, és nem bírok elaludni.

10. Amikor vezetek és csalingáznak előttem a biciklisek.