VASRNAP REGGEL
n mindig teszek valamilyen elhatrozst.
Minden vasrnap reggel, ahogy a nap hossz sugaraival rst az gyamon a fehr lepedre. Ahogyan mly lmombl felbredek, s a tudatomat megtlti a valsg. Kinyitom a szemem s mr erre gondolok. Valahogy ilyenkor mosolygok bellrl.
A poharamrt nylok s belekortyolok a mzes zldteba. Hajamat htravetve flllok s kinyitom az ablakot, hogy magamba szvjam a tavaszi levegt. Odakint az utca idilli srga napfnyben szik, melyek megtrnek a rzsasznen nyl virgok szirmain. Aztn htralpek, a msik irnyba fordulok s bekapcsolom a zent, taln egy kicsit kbn ide-oda lpkedve tncolok is. Kzben mr rzem a kv illatt a konyhbl. Vgl visszadlk a prnmra. Ahogy behunyom a szemem jra enym lesz a nyugalom s a gondolataim szilrd hatrozottsga, amik fnyesen lttatjk elttem a holnapot.
Mert tudom, mire bredek msnap s mit kell majd tennem. Mindent mshogy, mint eddig.
A pntek jszakk olyan hosszak, szinte sszernek a szombattal. Ilyenkor minden olyan tvol kerl tlem. Mindig csak az jszaka van, s n. gysem lt senki, ha lt sem trdik vele. Igazn n sem tudom, hol vagyok ilyenkor, olyan stt van. Akrmit tehetek, hiszen mit szmt? Ezek csak pntek jszakk. Persze nha hosszabbak lesznek az jjelek s tvolabbra nylik a hajnal. A hajnal mindig olyan keser, de legalbb felbreszt. Fl kell brednem, mert az jjel nem tarthat rkk.
A dleltt fjdalmas, a dlutn tl jzan. Tlsgosan nyitott az elmm. Marcangolom nmagam, pedig csak egy pntek jszaka volt.
Lgyan szl a celesta vasrnap reggel. Nyjtzkodok egyet szrke paplanomba s nehzks mozdulattal fellk. Hagyom, hogy a zene tjrja a tudatomat. A fggnyt lass szell mozgatja a szlks ablakkeret fel, s az veg csendben becsukdik. A nap rvidesen szrke brnyfelh mg bjik a tengerszn gen.
Tudom, hogy minden kedd jjel s szerda dlutn felhv majd engem valaki. Cstrtkn sarokba szort a vilg s a szvem nyughatatlansga belevisz a pntek jszakba. jra elveszek s megkerlk, hogy szombaton semmi mst ne akarjak, csak gyllni nmagam. Aztn megint eljn a vasrnap s n teszek egy elhatrozst.
De a vasrnap reggel mindig hazudik nekem.
|