VASÁRNAP REGGEL

Én mindig teszek valamilyen elhatározást.

Minden vasárnap reggel, ahogy a nap hosszú sugaraival rásüt az ágyamon a fehér lepedőre. Ahogyan mély álmomból felébredek, és a tudatomat megtölti a valóság. Kinyitom a szemem és már erre gondolok. Valahogy ilyenkor mosolygok belülről.
A poharamért nyúlok és belekortyolok a mézes zöldteába. Hajamat hátravetve fölállok és kinyitom az ablakot, hogy magamba szívjam a tavaszi levegőt. Odakint az utca idilli sárga napfényben úszik, melyek megtörnek a rózsaszínen nyíló virágok szirmain. Aztán hátralépek, a másik irányba fordulok és bekapcsolom a zenét, talán egy kicsit kábán ide-oda lépkedve táncolok is. Közben már érzem a kávé illatát a konyhából. Végül visszadőlök a párnámra. Ahogy behunyom a szemem újra enyém lesz a nyugalom és a gondolataim szilárd határozottsága, amik fényesen láttatják előttem a holnapot.
Mert tudom, mire ébredek másnap és mit kell majd tennem. Mindent máshogy, mint eddig.

A péntek éjszakák olyan hosszúak, szinte összeérnek a szombattal. Ilyenkor minden olyan távol kerül tőlem. Mindig csak az éjszaka van, és én. Úgysem lát senki, ha lát sem törődik vele. Igazán én sem tudom, hol vagyok ilyenkor, olyan sötét van. Akármit tehetek, hiszen mit számít? Ezek csak péntek éjszakák. Persze néha hosszabbak lesznek az éjjelek és távolabbra nyúlik a hajnal. A hajnal mindig olyan keserű, de legalább felébreszt. Föl kell ébrednem, mert az éjjel nem tarthat örökké.
A délelőtt fájdalmas, a délután túl józan. Túlságosan nyitott az elmém. Marcangolom önmagam, pedig csak egy péntek éjszaka volt.

Lágyan szól a celesta vasárnap reggel. Nyújtózkodok egyet szürke paplanomba és nehézkés mozdulattal felülök. Hagyom, hogy a zene átjárja a tudatomat. A függönyt lassú szellő mozgatja a szálkás ablakkeret felé, és az üveg csendben becsukódik. A nap rövidesen szürke bárányfelhő mögé bújik a tengerszínű égen.

Tudom, hogy minden kedd éjjel és szerda délután felhív majd engem valaki. Csütörtökön sarokba szorít a világ és a szívem nyughatatlansága belevisz a péntek éjszakába. Újra elveszek és megkerülök, hogy szombaton semmi mást ne akarjak, csak gyűlölni önmagam. Aztán megint eljön a vasárnap és én teszek egy elhatározást.

De a vasárnap reggel mindig hazudik nekem.