Ez a novella egy netes novella�r�p�ly�zatra k�sz�lt, amin�l is az volt a feladat, hogy egy k�phez kellett t�rt�netet �rni. �n ezt a k�pet v�lasztottam, �s lent l�thatj�tok, mit kerek�tettem hozz�.

Sleeping to dream about you

A csendes utc�t a lemen� nap f�lhom�lya j�rja �t. Romantikus r�zsasz�n f�nysug�r ez, az es� ut�ni friss leveg� illat�val, amely egyszerre �d�t� �s nyugtat�, tal�n a legszebb „kokt�l”, amit az id�j�r�s keverni k�pes. Az ablakomon p�ra-szer� es�cseppek sokas�ga pihen. Az arcomat viszontl�tom benn�k, mintha csak apr� t�kr�k lenn�nek – mindegyik m�s-m�s m�don f�nylik, m�s-m�s m�don mutat engem. Ezernyi keser� t�k�rk�p.
A j�rdaszeg�lyen egy szerelmesp�r sz�rke k�rvonala rajzol�dik ki. Az es�cseppek s�r�s�ge miatt nem tudom kivenni az arcukat, igaz�n m�g a korukat sem. A villanyoszlop mellett, �ssze�lelkezve �llnak, a tavaszi sz�l az arcukba f�jja az orgona apr� vir�gait, s mintha a madarak is ezt az idilli jelentet akarn�k kieg�sz�teni, szerelmesen verdesnek az ablakp�rk�nyon.
Mint egy �cska romantikus filmben.
Min�l tov�bb n�zem �ket az ablakomon �t, a sz�vem egyre kisebbre �s kisebbre zsugorodik, �s valami egyre jobban f�j odabenn. F�j? Ink�bb sz�tszak�t.
Val�sz�n�leg, ha k�t �vvel ezel�tt l�tom ezt a jelenetet, m�g sz�pnek is tal�lom. B�mulom �ket azzal a b�rgy� tizenn�gy �ves, romantikus eszemmel egy r�zsasz�n szem�vegen �t, �s �lmodozom a sz�ke hercegr�l, aki elj�n �rtem feh�r lovon �s elvisz Sohaorsz�gba, vagy legal�bbis az utca m�sik fel�re, ahol majd mi is szerelmesen �sszeb�jva cs�kol�zhatunk a l�mpaoszlop t�v�ben. Nan�. Hollywoodban esetleg.
Az�ta m�r feln�ttem, �s v�ltoztak a dolgok. A t�nd�rmes�k megmaradnak az Andersen-k�tetekben, �s �n a val�s�gnak �lek. Ami nem r�zsasz�n, nem csillog� �s var�zslatos, mint aminek a tizenn�gy �ves (igen, b�rgy�) eszemmel hittem. M�gcsak feh�r paripa sincs, sem Sohaorsz�g. Egyed�l t�k�letes sz�ke herceg van, �that� �gk�k szemekkel, telt piros ajkakkal, b�tor sz�vvel �s t�k�letes kedvess�ggel. Egyetlen hib�ja van mind�sszesen: nem j�n el a toronyba z�rt hercegn��rt, soha.
Ez m�r val�s�gosabb ugye? Sz�vbesz�r�an val�s�gos.
Tal�n ezek ut�n azt sem neh�z kital�lni, ki ez a szerencs�tlen hercegn�, aki a torony (de legal�bbis a saj�t �rz�sei) foglya maradt. �s akinek a szem�t a l�mpaoszlopn�l �csorg� szerelmesp�r l�tv�ny�t�l egy forr� k�nnycsepp hagyja el. Persze, am�g senki sem l�tja, gyorsan le is t�rli.
F�radtan nekid�lt�m a fejem a h�v�s ablak�vegnek �s azon t�n�d�m, vajon mikor v�ltozott meg minden bennem? Vajon mikor fogtam �s vettem le azt a bizonyos r�zsasz�n szem�veget �s haj�tottam a szemetes legalj�ra, ahonnan m�r se kedvem, se rem�nyem nincs �jra el�venni? Vajon mikor alakult �t a fejemben a k�p a csod�latos vil�gr�l �s a r�zsasz�n marcip�nm�zas szerelemr�l egy s�t�t �s k�m�letlen�l f�jdalmas gondolatt�? Mikor j�ttem r�, hogy az eg�sz szerelem-dolog nagyon nem �gy m�k�dik a val�s�gban, mint ahogy azt az amerikai tinifilmek �ll�tj�k?
Igaz�b�l, ebb�l a n�gy k�rd�sb�l �gy t�nik, minthogyha tan�cstalan lenn�k a v�laszt illet�en. Pedig dehogy! Tudom �n j�l, mikor t�rt�nt mindez. Akkor, amikor el�sz�r v�gre megtapasztaltam az igazi, viszonzatlan szerelmet. Egy �ve.
Az�ta nem b�rok egy szerelmesp�rra �gy r�n�zni, hogy ne fulladozn�k a f�jdalomt�l, ne �rezn�m �gy, hogy a k�nnyeim feltart�ztathatatlanul ki akarnak t�rni bel�lem. Az�ta sik�tan�k legsz�vesebben, amikor erre az eg�sz �rre gondolok, ami bennem van �s n� folyamatosan a Hi�nya miatt.
 Az�ta f�j minden.
Persze, igen, ez csak hiszti. Mi is lenne m�s? Egy �jabb szerelmes t�rt�net, egy �jabb �sszet�rt sz�v �s �gyban felhalmozott els�rt pap�rzsebkend�k p�ntek est�nk�nt. Azt�n k�veti majd a var�zslatosan gyors tov�bbl�p�s, egy �j szerelem �sat�bbi. Mi is lehetne enn�l mag�t�l �rtet�d�bb? Hiszen csak tiniszerelem. Mindegyiknek ez a v�ge.
Nagy �ltal�noss�gban t�nyleg. A gond csak az, hogy �n nem vagyok a „nagy �ltal�noss�g” r�sze. Pedig egyszer�bb lenne az �letem egy felsz�nes szerelemmel, p�r elmorzsolt k�nnycseppel �s �l-�nsajn�ltat�ssal. �, az �nsajn�ltat�s mestere vagyok! Az egyetlen icipici probl�ma csak az, hogy az �n bajomnak van alapja. S�lyos �s v�gzetesen megm�s�thatatlan �rz�sek. Igen, egy �ve…
�jra kipillantok az ablakon. A l�ny �s a fi� m�g mindig ugyanott �llnak, most a fi� beles�g valamit a l�ny f�l�be, azt�n �jra cs�kban forr �ssze az ajkuk.  �tkarolj�k egym�s v�ll�t �s a k�lvil�ggal nem t�r�dve vesznek el egym�sban. K�l�nben is, mi�rt �rdekeln� �ket a k�lvil�g? Alkotnak �k egy saj�tot ketten.
Nem.
Keserves f�jdalommal suttogom magam el� ezt az egy sz�t. �n ezt nem akarom tov�bb n�zni. A kezem a s�t�t�t�f�gg�ny fel� ny�l, �s az el�julni k�sz�l� ember utols� k�ts�gbeesett �s sz�d�lt mozdulat�val h�zom el magam el�tt, eg�szen a feh�rre festett ablakkeretig. Az utca elt�nik el�lem, helyette a lila f�gg�nyt b�mulom tov�bb, am�g a k�nnyf�tyol el nem hom�lyos�tja el�ttem, sz�nes-sz�rke foltt� v�ltoztatva azt.
H�trad�l�k a sz�kemen �s pr�b�lom lenyugtatni a l�gz�sem. Csak lassan be a friss leveg�t, ki a rosszat, ki a f�jdalmat, ki a keservet… be-ki, be-ki… igen, azt hiszem siker�lt. Most j�het a pulzusom. Ez m�r sokkal nehezebb. Pr�b�lom ellaz�tani minden porcik�mat, a l�bujjaimt�l kiindulva, eg�szen a fejem b�bj�ig. K�l�n koncentr�lok minden egyes testr�szemre, er�nek erej�vel pr�b�lom a gondolataimat elterelni a sz�vem d�b�rg�s�r�l, am�g el nem �nti a v�gtagjaimat a k�nnyeds�g. De nem a j�les� nyugalom ez, hanem az �lmos f�jdalom s�lya.
Lehunyom a szemem, �s hagyom, hogy a k�nnycseppek v�gigfolyjanak az arcomon. Hasztalan pr�b�lkoz�s lenne visszatartani �ket. Teljesen hasztalan.

Hazudtam. M�gsem dobtam ki azt a r�zsasz�n szem�veget. Van egy helyzet, amikor m�g – ha tudattalanul is -, de felteszem magamra. Amikor �lmodok. Ez az egyetlen hely, ahol � �s �n egy�tt lehet�nk.

A gimiben vagyunk. B�zssz�n� padok, z�ld-feh�r t�bla, tanulm�nyi versenyek plak�tjai, kr�taporos fal �s ny�zsg� di�kok szok�sos k�pe vesz k�rbe. A mi term�nk lehet, vagy a v�gz�s�k�. Kiss� sz�delgek, nem tudom mit�l. Nekid�l�k az asztalomnak �s a kezemmel megmarkolom a sz�kemet. Megfordulok, �s r�gt�n nyilv�nval�v� v�lik k�l�n�s �rz�sem oka.
Ott �ll �, z�ld p�l�ban, az arc�n t�k�letes mosollyal. Ahogy r�mn�z, a szemei csillognak. Azt hiszem, az eny�mek is.
K�zelebb l�p hozz�m, �s �tkarol an�lk�l, hogy b�rmit is mondana. Valami�rt nem is ig�nylem a szavakat. A b�re az eny�mhez simul, az illata az eg�sz testemet �titatja, a k�zels�ge egyszerre tesz nyugtalann� �s boldogg�.  Azonnal tudom, hogy ez a legszebb �rz�s a vil�gon.
 Az arcunkat alig p�r centim�ter v�lasztja el egym�st�l, � pedig m�lyen a szemembe n�z, mintha egy fel nem tett k�rd�sre szeretne benne v�laszt tal�lni. Nem sz�l semmit.
Nem tudom, melyik�nk kezdem�nyez, tal�n ugyanabban a pillanatban fogalmaz�dik meg mindkett�nkben a gondolat: az ajkunk azonnal cs�kban forr �ssze.
Hirtelen �jra elkezd k�r�l�ttem forogni minden, de m�r nem kell elgondolkoznom az ok�n. Nem kell elgondolkoznom semmin, �gy �rzem, nem is tudn�k, hiszen itt van �, a karjaimban, az ajka az eny�mre tapadva, �s az elm�m csak ezt k�pes befogadni. Semmi m�s, k�sza gondolatot.
Persze, ezt gondolom. Azt�n valami m�gis sz�get �t a fejemben.
Er�nek elej�vel elszak�tom magam t�le, �s leveg��rt kapkodva suttogom fel�:
- �s Sz.?
Egy pillanatig sem gondolkozik a v�laszon.
- Nem �rdekel. Csak te �rdekelsz.
Ha lehet, m�g jobban magamhoz �lelem, �s �jra megcs�kolom, hogy es�lye se legyen t�bbet mondania. �gy �rzem, egyszerre elolvadok a karjai k�zt a boldogs�gt�l. Csak k�t mondat, ennyit sz�lt �sszesen, m�gis mintha �letem minden probl�m�j�t oldotta volna meg vele. Mintha leemelte volna azt az eg�sz testemen nyugv� s�lyt, amit egy �ve viselek. Hirtelen �gy �rzem, mindezt nem is csak „mintha” tette.
A sz�vem sok id� ut�n �jra nyugodtan dobog. Tiszt�n l�legzek, �s a gyomromban az a borzaszt� g�rcs… elm�lt.

Az es� �jra hullni kezd a nyitott ablakomon, a szob�mat pedig �jra a friss tavaszi z�por illata t�lti meg. Erre �bredek.
Elh�zom a f�gg�nyt, hogy bez�rjam az ablakot. A l�ny �s a fi� m�g mindig a villanyoszlopn�l �llnak �sszeb�jva, �s l�that�lag a meteorhull�s sem tudn� �ket sz�tv�lasztani. Elford�tom a kilincset, �s amilyen gyorsan csak tudom, visszar�ntom a f�gg�ny�met. K�t csipesz meglazul a hirtelen mozdulatt�l, �s elengedi a k�nny� anyagot, ami tehetetlen�l hullik a sz�kemre.
H�trad�l�k, �s k�nnyek k�z�tt megpr�b�lok vissza�szni a m�ly, boldog �s b�k�sen tudattalan �lmomba.
Az egyetlen helyre, ahol a karjaiban lehetek.