�jk�k

A sz�l h�v�sen, s�t�ten �rinti a karomat, ahogy lassan felemelem a l�bamat a hideg homokban. El�ttem csendes m�lys�ggel morajlik a tenger, f�l�ttem tereb�lyes p�lmaf�k fekete sziluettje rajzol�dik ki, alig hallhat� susog�ssal. A sz�vem a ruh�m fekete selyme alatt lassan, �temesen dobog minden l�p�semre. T�vol vagyok m�r a teraszon �l� zajos emberek �l�nk besz�d�t�l �s a sz�lloda el�tt d�b�rg� zen�re t�ncol�k ki�ltoz�s�t�l. Most minden olyan nyugodt. Most minden olyan csendes.
Ahogyan egyre k�zelebb �rek a tengerhez, m�r �rzem a hull�mok szel�t a b�r�m�n – tov�bb haladva egy-egy k�sza v�zcsepp finoman �rinti a l�bamat, majd hozz�tapad a ruh�mhoz. Felemelem a fekete selymet �s egyre beljebb �s beljebb haladok a tengerben.

F�zom. A v�z alig olvadt jeges f�jdalomk�nt �ri a testemet, a hideg �gy �rzem, a zsigereimig hatol. De nem �rdekel.

A zajok elt�ntek k�r�l�ttem, csak �n vagyok, csak �n �s a gondolataim. Szinte �v�ltenek a fejemben, kavarg� �s zavaros mindens�g�kkel. Beleejtem az ujjaimat a v�zbe, azt�n a karomat, a hull�mok m�r a mellkasomat verdesik. Az emberek f�lnek att�l, hogy �sszecsapnak a fej�k f�l�tt a hull�mok. �n v�gyom r�.

Valami h�z mag�val, oda be a m�lys�gbe. Tal�n az �sszer�s�g az, a saj�t d�nt�sem, a magamban elhat�rozott, megm�s�thatatlan elhat�roz�s. Az �rz�seim: a f�lelem, a keser�s�g, a rem�nytelens�g. Minden olyan �rtelmetlen.

Persze �nz� vagyok. Ijeszt�en �nz�, �s gyenge. K�zdenem k�ne, harcolnom tov�bb �s kitartani �s folytatni mindent. �jra �s �jra fel�llni onnan a m�lys�gb�l. B�rcsak ne lenne neh�z, ne lenne minden olyan �tkozottul neh�z! �s �rtelmetlen.

L�pek el�re �s el�re a tenger �les k�vein, �s a v�z m�r szinte teljesen elfed. Feln�zek az �gre, a csillagokra, a f�lelmetes magass�gba. Szinte elt�nnek a szemem el�l a f�nyes csillagok. Minden f�ny. Mert minden olyan �rtelmetlen. 

Hirtelen, a derekam h�tra hanyatlik �s a hull�mok er�sen visszal�knek a part fel�. B�rhogyan is pr�b�lkozom tov�bbmenni, bele�tk�z�m �ri�si erej�kbe. Mintha m�g �k is �sszeesk�dtek volna ellenem! Minden er�mmel meg akarok �llni a l�bamon, �s menni tov�bb, a jeges m�lys�gbe, de nem siker�l. A hull�mok kivetnek a partra. �s �jra ott �llok a hideg homokban. A sz�l h�v�sen s�t�ten �rinti a karomat. �s valahogy �jra meghallom a t�voli zajokat, az �l�nk besz�det, a zen�t.

�s akkor r��bredek. Hogy semmi, de semmi nem �rtelmetlen.