Ehhez a novell�hoz szeretn�k annyit hozz�f�zni, hogy rettenetesen hossz� (b�r ez l�tszik), nem is tudom tarthat�-e m�g novell�nak de �n annak nevezem. Az �r�s k�zben annyira k�zel ker�ltek hozz�m a szerepl�k, hogy val�sz�n�leg m�g folytatni fogom esetleg egy hosszabb l�legzetv�tel� valamiben a t�rt�net�ket :) A zen�ket most nem az elej�re rakom, mert mindegyik szerepl�h�z m�s-m�s zene tartozik. �s az utols� dalon pr�b�ljatok nem bedepizni, el�rulom, neh�z :D

A T�th �rp�d s�t�ny

F�nyesen szikr�zik a reggel a T�th �rp�d-s�t�nyon. A panelh�zak m�g�l meleg, s�rga f�nnyel bukik f�l a nap a frissen festett hirdet�t�bl�k �s rozsd�sod� villanyoszlopok t�v�ben. A k�z�pmagas t�glafal szil�rdan szeg�lyezi a macskak�ves s�t�nyt, amely �don kopotts�g�val �s m�gis r�gies b�j�val �lmosan �breszti a feh�r-aranys�rga h�zak lak�it. A f�k finom tavaszi vir�gait r�zsasz�nen lengeti meg az enyhe szell�, mire egy-egy szirom lassan �s l�gyan al�hullik a sz�rke betonra �s a barna l�ces padra. A j�rd�t szeg�lyez� sz�rke-kopott korl�ton egy cirmos macska �s�tozik. Puha talpaival v�gigs�t�l a keskeny cs�v�n, majd �gyesen leugrik a betonra, a tizenn�gyes h�z el�.

�ten �lnek a tizenn�gyes sz�m alatt, a s�t�ny naposabb v�g�ben. Ez a h�z tal�n a legrendezettebb mind k�z�l: az el�ls� fala nem t�l r�gen lett �jravakolva �s s�t�ts�rg�ra lem�zolva, a musk�tlik katon�s sorrendben virulnak az ablakp�rk�ny�n, a kov�csoltvas h�zsz�m ez�st�s sz�gre akasztva l�g a magas, barna ajtaja k�zep�n. Odabent a folyos� feh�r csemp�je t�k�rf�nyesen koppan a lak�k l�ba alatt, a levelesl�d�k fekete dobozaiban sz�r�lapok, bor�t�kok �s �js�gok sokas�ga pihen. A tiszt�t�szerszag� l�pcs�h�z vastag ablak�n csillogva t�rik meg az �breszt� napsug�r.

Hatot �t az �ra mutat�ja: az emeleten ajt�csap�d�s hallatsz�dik. Rina, egy fekete haj� l�ny l�p ki az �t�s lak�sb�l. Minden reggel kor�n kell elindulnia, mivel a m�v�szeti iskola, ahov� j�r, messze van a s�t�nyt�l. El�keresi hossz� l�ncon f�gg� kulcsait, bez�rja az ajt�t, majd r�zsasz�n t�sk�j�t v�ll�ra vetve halkan lesiet a l�pcs�n. L�ptei susogva visszhangzanak a falakon. A kij�rathoz �rve leveszi alkarj�ra akasztott fekete zak�j�t, beleb�jik, majd kil�p a h�zb�l. A tavaszi leveg� �s a vir�gz�-z�ldell� f�k l�tv�nya mindig valamilyen furcsa, �l�nk�t� �rz�ssel t�ltik el a l�nyt, �gy most is lend�letesen halad el�re, arc�n elvar�zsolt mosollyal. Egy pillanatra meg�ll, �s a t�sk�j�b�l el�vesz egy kis, korona alak� hajcsatot, majd oldalra t�zi vele a haj�t. Azt�n l�pked tov�bb, v�gig a s�t�nyon.

Nem sokkal k�s�bb egy �jabb ajt� csap�dik be, ez�ttal a f�lszinten.  A lak�ja egy magas v�kony fi�, D. Az igazi neve D�niel, de senki nem sz�l�tja �gy. Csak D: mivel az �sszes vers�t �s novell�j�t �gy �rja al�. Minden reggel kor�n kel, de nem munk�ba vagy egyetemre indul. Egy r�gi, barna b�rnotesszal a kez�ben kis�t�l az utc�ra, majd �tv�gva a keresztez�d�sen a kopott padokkal szeg�lyezett parkba indul. R�l�p a frissen v�gott z�ld gyepre, besz�vja a tiszta leveg�t, beler�g s�t�tbarna cip�j�vel egy �rdes kavicsba �s le�l a f�be. �lmosan felpillant a b�r�nyfelh�kre �s karjait h�travetve ny�jt�zik egyet. Azt�n h�tizs�kja ut�n ny�l �s el�vesz egy boros�veget meg egy poharat. Lassan felemeli a palackot �s t�lt mag�nak. D egy igazi boh�m m�v�szl�lek, a kora reggel pedig mindig k�l�n�sen megihleti. Tal�n a napf�ny teszi, tal�n azok a t�lromantikusan, r�zsasz�nen vir�gz� f�k? Tal�n a f� z�ldje vagy a j� �reg mad�rcsicserg�s? Ki tudja. D csak �l, �s �r tov�bb. Azt�n felemeli a pohar�t �s belekortyol az �des Sangr��ba.

Anna is �bredezik. Megd�rzs�li szem�t, ler�gja mag�r�l feh�r takar�j�t �s ujj�val f�s�lni kezdi k�cos, sz�ke haj�t. �s�tva a vekker�re pillant �s boldogan konstat�lja, hogy ma sem az keltette. Hiszen ez csak egyet jelenthet: szabadnap az egyetemen!
Anna a tizenn�gyes sz�m� h�z leg�jabb lak�ja. Alig t�bb mint egy h�napja k�lt�z�tt csak be, de kedves term�szet�vel �s �rtatlan, sz�ke b�j�val k�nnyen siker�lt neki beilleszkednie a kis k�z�ss�gbe. Rin�val p�ld�ul m�r eg�szen j� bar�tok lettek.
A l�ny kiny�jtja hossz� l�bait �s beleb�jik elny�tt, s�rga papucs�ba. M�r gondolatban el is tervezte a napj�t: el�sz�r gyorsan lezuhanyozik, azt�n felveszi a legk�nyelmesebb meleg�t�j�t �s megn�z h�rom-n�gy (-�t) r�szt a kedvenc sorozat�b�l. Eb�delni majd elugrik valahov� a k�rny�kre, d�lut�n pedig tal�lkozik Rin�val �s elmennek egy�tt v�s�rolni. A tanul�st csak est�re hagyja.
Mosolyogva kis�t�l a f�rd�szob�ba, �s hagyja, hogy a langyos v�z fel�d�tse minden�t.

Kriszti f�l hat �ta fent van m�r. �l�nk tekintettel �l a sz�m�t�g�p el�tt, hossz� francia manik�r�z�tt k�rmei �temesen kopognak a fekete billenty�zeten. Vasalt nadr�gja �s hajsz�lcs�kos, r�zsasz�n bl�za kivasalva �s �sszehajtogatva pihen az �gy sz�l�n. A red�ny m�g nincs felh�zva: a napf�ny csak az apr� r�seken �t sz�r�dik be a szob�ba, a leveg�ben csillog� apr� porszemeken megt�rve pedig f�nyes foltokat vet�t a vir�g-tap�t�s falra. Kriszti h�trasim�tja r�vid, barna haj�t �s s�hajt egyet. Ma sem lesz k�nny� napja: t�zkor megbesz�l�s, majd egykor eb�d a hivatalban, d�lut�n be kell mennie a bankba �j k�rty�t ig�nyelni, azut�n �tt�l t�rgyal�sa lesz a c�g egyik partner�vel, este pedig m�g �t kell n�znie a p�ly�z�i �n�letrajz�t. Tal�n f�l t�zre v�gez. Kriszti �lvezi a f�raszt� �letet, a folyamatos p�rg�st, igaz�n ett�l l�tja sz�pnek �s �rtelmesnek a l�tez�st. Harminck�t �vesen m�g el�g akt�vnak �s tettrek�sznek �rzi mag�t ahhoz, hogy fesz�tett temp�ban dolgozzon abban a bizonyos „rohan� vil�gban”. Mert lehet, hogy a vil�g rohan, de � gyorsabb akar lenni n�la. A verseng�s �s a n�ha lehetetlennek t�n� c�lok el�r�se hajtj�k csak igaz�n �t.
Lass� mozdulatokkal megmassz�rozza egy kicsit mindk�t v�ll�t, azt�n lez�rja a sz�m�t�g�p�t, �s az �r�j�ra pillant: nyolc �ra harminc�t. Kiveszi az asztal al�l aktat�sk�j�t, el�keresi bel�le a kocsikulcs�t, �s m�r indul is.

M�r f�l tizenegy is elm�lt. A hetes ajt� m�g�tt Carmen feh�r h�l�ingj�ben m�g mindig a leg�desebb �lmait alussza. H�rom �r�ra �rt csak haza a b�rb�l. Nem egy amolyan leszakadt sz�rakoz�hely, vagy egy �tsz�li kocsma ez, hanem egy igaz�n el�kel� b�r a Dorottya utc�ban, ahol pultosk�nt dolgozik az olasz l�ny. Carmen �t�ves kor�ban k�lt�z�tt Magyarorsz�gra az apj�val, �s az�ta is itt �l Budapesten, j� p�r �ve m�r egyed�l, a nyelvet pedig magyarokat is meghazudtol� m�don besz�li. M�r senki sem gondolja �t k�v�l�ll�nak, hiszen az emberek tudj�k, hogy � csak Carmen a b�rb�l, r�zs�kkal a haj�ban, feh�r ruh�ban, hangos nevet�ssel, �r�lt temperamentumos olaszs�ggal. �s Carment mindenki kedveli.
A sz�lk�s, feh�r nyitott ablakot egy heves szell� becsapja, a l�ny pedig �sszerezzen �s kinyitja a szem�t. Kisv�rtatva �jra a p�rn�ba f�rja a fej�t, �s megpr�b�l visszaaludni, de az �ra er�s�d� kattog�sa �s az ablakon �t besz�r�d� vak�t� napf�ny azt sugallj�k, ideje lenne ink�bb felkelni. Ny�jt�zkodva od�bb dobja mint�s p�rn�j�t, kez�be veszi a telefonj�t, majd szem�t apr� r�snyire h�zva elolvassa a tegnap este �rkezett �zeneteit. Az egyiket a f�n�ke �rta, az aznapi beoszt�sr�l, a m�sikat pedig Rina. V�laszt p�ty�g mindkett�re, azt�n kimegy a f�rd�szob�ba megmosni az arc�t. Miut�n v�gez, a konyha fel� veszi az ir�nyt, a szekr�nyb�l kivesz egy fekete fazekat, vizet t�lt bele, �s neki�ll f�zni.

- Gy�ny�r� ez a s�l – sim�t v�gig a barna anyagon Carmen. – �j?
- K�sz�n�m – v�laszolja Kriszti mosolyogva. - Nem. Igaz�b�l m�r el�g r�gi. Nemr�g tal�ltam r� a fi�kban. M�r nem is tudom, honnan van.
- Nekem is van egy hasonl�m. M�g ap�t�l kaptam. Akkor vette, amikor az egyik ny�ron visszament�nk R�m�ba – t�n�dik el nosztalgikusan �s kez�t a pad sz�l�nek t�masztja. Hossz� ujjain gy�r�k sokas�ga csillog: arany-, barna- �s narancssz�nben j�tszanak, �s minden mozdulat�ra f�l-le mozognak. Hossz� szab�s�, b� k�k bl�za igazi dr�mai Carmenes hat�st kelt, feh�r nadr�gja t�k�letesen simul a l�baira, ahogyan keresztbeteszi �ket.
- Sokszor volt�l az�ta Olaszorsz�gban?
- Ap�val sok�ig minden ny�ron visszament�nk. De m�r nem voltam ott, legal�bb h�rom �ve… s�t, lehet, hogy n�gy.
- Hi�nyzik?
- Szeretek itt �lni – vonja meg a v�ll�t. – De az�rt hi�nyzik, persze.
-  Egyszer voltam Firenz�ben. �n alig b�rtam otthagyni – jegyzi meg nevetve Kriszti �s r�nt egyet a t�sk�ja p�ntj�n. – Egy�bk�nt, dolgozol ma?
- Igen. Hatkor kezdek.
- Sok�ig bent vagy?
- H�t… kett�-h�romig mindenk�pp. De p�ntek van, ilyenkor mindig t�bben j�nnek, �s tov�bb is maradnak.
- Csod�lom, hogy b�rod!
- Ezt pont te mondod? – nevet fel a l�ny. – Neked eg�sz nap rohang�lnod kell. Olyan a munkatemp�d, hogy k�vetni alig b�rom. �n meg igaz�b�l eg�sz nap csak pihenek, est�re kell csak �sszeszednem magam.
- Nekem meg az nem menne – jegyzi meg Kriszti, de az�rt �rzi, hogy ezt a hirtelenj�ben, tudattalanul is lej�tszott „kinek nehezebb a munk�ja?”- versenyt � nyerte. �s azonnal m�rhetetlen boldogs�g t�lti el.
Carmen beler�g szand�lj�val a pad l�b�ba �s �jra Kriszti fel� fordul.
- Hov� m�sz egy�bk�nt?
- Most j�ttem vissza a c�gt�l. El kellett halasztanunk a megbesz�l�st, �s gondoltam addig hazaj�v�k, �s nekikezdek a p�ly�z�s �n�letrajzoknak.
- Nem j�ssz be egy kicsit ink�bb hozz�m? F�ztem eb�det is. Ehetn�nk egy�tt – aj�nlja f�l k�szs�gesen Carmen. – Persze, csak ha nem s�rg�s a dolgod.
- Ha jobban belegondolok… egy�bk�nt is csak este akartam nekikezdeni. – Kriszti ritk�n enged�lyez mag�nak ilyen kih�g�sokat a mindennapos, k�telez� rohan�sban, de most az egyszer kiv�telt tesz. Egy�bk�nt sem aludt t�l j�l, Carmen f�ztje pedig sz�zszor finomabb, mint b�rmi, amit a hivatalban k�sz�tenek. �s am�gy is sz�vesen besz�lget a l�nnyal.
- Szuper. Akkor, mehet�nk is fel, ha gondolod – mondja Carmen, �s fel�ll a padr�l. Csak napozni j�tt ki a h�z el�, de meg�r�lt Kriszti t�rsas�g�nak. �s egy�bk�nt sem akar egyed�l eb�delni.

Anna baracksz�n� balerinacip�j�ben meg�ll a t�r k�zep�n �s k�r�ln�z. Rin�t k�zel-t�volban sem siker�l felfedeznie. Pedig � is k�s�bb �rkezett, t�bb mint t�z perccel, �s azt hitte, tal�n m�r itt lesz a l�ny. Persze megszokhatta volna m�r, hogy Rina mindig eleg�nsan betartja a f�l �ra k�s�st.
Sz�ke haj�t v�ll�ra s�p�rve le�l a sz�k�k�t sz�l�re �s a t�sk�j�b�l el�vesz egy mentolos cukork�t, majd sz�j�ba veszi. Hunyor�tva feln�z az el�tte elter�l� cirkalmasan d�sz�tett �p�let tetej�re. Valahogyan mindig is vonzotta ez a ny�zsg� t�r k�zep�n elter�l�, csupa tiszteletet sug�rz�, minden r�szlet�ben t�k�letes h�zsor. Igaz�n � sem �rtette, mi�rt �rzi olyan k�l�nlegesnek ezt a helyet, hiszen Pest szinte b�rmelyik szeglet�ben tal�lkozhat hasonl�val, de a sz�v�hez valahogy mindig csak ez �llt k�zel. Fiatalabb kor�ban sokszor elk�pzelte, hogy feln�ttk�nt majd ott �li k�l�nleges �let�t, ak�r egy igazi �rin�, est�nk�nt a legdr�g�bb helyeken sz�rakozik, r�vid fekete ruh�j�ban gy�ny�r� d�vak�nt v�gigt�ncolja az �jszak�t.
Az�ta is irigyli azokat, akik t�nyleg ott �lhetnek.
T�z-h�sz perc is eltelik, mire Anna l�t�ter�ben felt�nik egy apr�, r�zsasz�n-fekete folt. Rina a fagyiz� mell�l, siet�s l�ptekkel halad a l�ny fel�, kez�ben legal�bb �t rajzmapp�val. Egyik szem�be l�g� hajtincs�n k�ksz�n� fest�kfolt �ktelenkedik, fekete f�z�s cip�j�nek benyom�dott orra arr�l a tegnapi apr� baleset�r�l �rulkodik, amikor is figyelmetlens�gb�l r�rakta a l�bfej�re a rajz�llv�nyt. Lihegve �ll meg Anna el�tt �s r�gt�n szabadkozni kezd:
- Bocsi, ez most komolyan nem az �n hib�m volt! A szakvezet� feltartott, �s folyamatosan a k�pemr�l k�rdezgetett. Ez mi�rt van rajta, az mi�rt van rajta… mintha mindennek olyan hatalmas oka lenne! Odarajzoltam �s k�sz. Pont. Elint�zve! – magyar�zza rendk�v�l bele�lve mag�t a t�rt�ntekbe.
 - A szakvezet� – ism�tli meg Anna elfojtott nevet�ssel.
- Igen, a szakve… most mi�rt n�zel r�m �gy?! J�, rendben. �n voltam a hib�s. Nem figyeltem az �r�t, �s teljesen belemer�ltem ebbe az �j rajzba. Azt�n meg �gy rohantam, mint az �r�lt. A szakvezet� r�m sem n�zett.
- J�l van, na, mutasd mit rajzolt�l! – l�p t�l azonnal a sz�ke l�ny bar�tn�je �gyetlen magyar�zkod�s�n.
- Nem. Ez titok.
- Rendben – b�lint egy apr�t Anna, azt�n amikor Rina m�r nem figyel oda, kikapja a kez�b�l a mapp�it �s lerakja �ket maga mell�.
- Neee – t�r ki Rin�b�l a hang k�ts�gbeesetten. Az �sszes rajz�t fenntart�ssal kezeli �s egyikkel sem el�gedett soha igaz�n. M�soknak pedig legt�bbsz�r f�l megmutatni �ket, m�g akkor is, ha eddig senkit�l nem kapott r�juk rossz visszajelz�st.
Ez �rthet� is. Rina rajzai d�bbenetesek. Szinte megfoghat�an �leth�ek, �s nem csupa unalmas t�m�t dolgoznak fel, mint a naplemente, r�t, egyhang� portr�k vagy fant�zi�tlan csend�letek. A k�pei valami mer�ben �j szemsz�gb�l l�ttatnak mindent: egy f�ld�n hever� pap�rzsebkend�t is k�pes �gy a v�szonra festeni, hogy egy modernkori Mona Lisa- jelent�s�g� alkot�s kerekedjen bel�le. Az utcak�pei szokatlanok �s ak�r egy pillant�s ut�n is k�pesek elvar�zsolni, m�g az arra legkev�sb� fog�kony embereket is.
- Ez gy�ny�r� – veszi ki a legfels� k�pet, az �jat, amit Rina d�lel�tt rajzolt, a mapp�b�l.
Egy l�ny �ll rajta, a kez�ben �sszecsukott eserny�vel �s az �gre n�z, kit�rt karokkal. A haj�ra es�cseppek sokas�ga hullik, fekete szemfest�ke pedig oldalt folyik le a szem�r�l. M�gis nevet.
- K�sz�n�m. De…
- Nincs de. Ez gy�ny�r�. Pont! – v�g elej�be Anna Rina magyar�zkod�s�radat�nak.
- K�sz�n�m.
- Akkor, merre menj�nk v�s�rolni?
- Akarok egy zak�t. R�zsasz�nt. A m�sikban elszakadt a b�l�s, �s m�r nem tudom norm�lisan megvarrni.
- �n meg kin�ztem magamnak egy szokny�t m�r el�z� h�ten. Fekete sz�n�, oldalt cipz�ros. Nagyon tetszik.
- Akkor neked szoknya, nekem zak�. Ja, meg egy farmernadr�g is k�ne. L�ttam szuper sortokat a fodr�sz melletti butikban. Volt r�zsasz�n is. Ja, �s le vannak �razva!
- Akkor megn�zem azokat is. Csak mostm�r legyen meleg, hogy hordani is tudjuk.
- Nagyon v�rom a nyarat – b�logat Rina egyet�rt�n. –Gabihoz nem n�z�nk be? Azt mondta, hozott �j bl�zokat.
- R�zsasz�nt, mi?
- Hogy tal�ltad ki…?

Hangosan ver�dnek vissza D l�ptei a keskeny mell�kutc�ban. A kez�ben sz�rke zenelej�tsz�j�t szor�tva kiker�l egy r�gi Skod�t �s �gyetlen l�ptekkel �thalad az utca m�sik fel�re. H�tizs�kja laz�n l�g oldal�n, majdhogynem leesik fekete ingv�ll�r�l.
 A m�v�szmoziban m�ra t�zt�k ki a kedvenc rendez�j�nek leg�jabb, elvont filmj�t, �s h�romkor kezd�dik a bemutat�. M�r nagyon v�rta.
Bel�p a s�t�t�tett forg�ajt�n �s mag�ba sz�vja a parf�m, pattogatott kukorica, k�la �s f�lledts�g �des egyveleg�t. H�trany�l a zs�kj�ba �s el�veszi b�rp�nzt�rc�j�t, majd kisz�molja a m�r j�l megszokott �sszeget a p�nzt�rosn�nek. Vesz egy kukoric�t, de �d�t�t nem, a zs�kj�ban m�g maradt egy f�l �veg v�z, az el�g. A hetes teremben felvillannak a rekl�m els� f�nyei. D lass� l�ptekkel bemegy, le�l az �t�dik sorba �s l�b�t k�nyelmesen az el�tte l�v� �l�snek t�masztja. Meg is teheti: a mozi majdhogynem �res. F�l�tte p�r sorral �lnek m�g ugyan egyp�ran, egy �reg, fekete haj� n�, egy cs�kol�z� szerelmesp�r, akik val�sz�n�leg akkor sem fognak felhagyni tev�kenys�g�kkel, amikor elkezd�dik a film, �s egy fiatal k�lt�n�, akivel a fi� m�r m�skor is �sszefutott a moziban, �s kellemesen el is besz�lgetett. Na, igen, D kedvenc rendez�je nem vonz �ppen sz�lesk�r� n�z�k�z�ns�get. Csak azok az emberek �lnek be a filmjeire, akik pontosan olyan sz�d�lt m�v�szlelkek, mint �.
D m�r a kukoric�ja fel�n�l j�r, mire a rekl�mblokk v�get �r. K�rj�k, kapcsolj�k ki telefonk�sz�l�keiket, kezd�dik a film!

�t�t �t az �ra fekete mutat�ja a T�th �rp�d s�t�nyon. A nap f�nye m�r r�g nem j�r olyan magasan, az �tsz�li padokra egyre sz�rk�l� �rny�k vet�l. A d�li ny�zsg�s is halkulni kezd.
Rina �s Anna nevetve kanyarodnak r� a s�t�nyra, kez�kben sz�nes-feliratos t�sk�k sokas�g�val. Egym�st l�kd�sve, a m�sik szav�ba v�gva s�t�lnak a macskak�veken, v�gig a h�zsor ment�n. Anna fell�p az �t menti padk�ra �s egy k�t�lt�ncos �gyess�g�vel egyens�lyoz rajta v�gig. K�zben besz�l �s besz�l, t�rt�netei �s nevetnival� megjegyz�sei mintha kifogyhatatlanok lenn�nek. Rina lassan halad mellette �s mosolyog.
Anna nevet�se olyan t�k�letes – fordul meg a fej�ben a gondolat. Az eg�sz �lete benne van a nevet�s�ben. Az is pont olyan t�k�letes.
Eg�szen sz�p l�ny, ha meg�llap�thatok ilyet. �rdekes b�j �leli �t k�r�l: naiv �s kisl�nyos, ugyanakkor m�gis benne van a komolys�g. T�k�letes bar�tn�k�nt viselkedik. Mindig �szinte velem. Ny�lt. Nem f�l megmutatni az igazi �nmag�t. Arc�n mindig csak a kiegyens�lyozotts�got �s a boldogs�got l�tom.
Persze. Lehetn�k �n is olyan, mint �.
Anna leugrik a j�rdaszeg�lyr�l �s a k�zeli padra mutat.
- Az ott nem D?
- De – b�lint egy apr�t Rina.
D annyira k�l�nc. Furcsa ingekben �s vasalt nadr�gokban j�r, �s k�pes naphosszakat a padon �lni, b�mulni a s�t�nyt �s �rni. N�ha, ha mindketten kint vagyunk, � a notesze f�l� hajol, �n meg a rajzlapomat veszem a kezembe, �s mindketten belemer�l�nk a saj�t kis vil�gunkba, messze a s�t�nyt�l. Ilyenkor olyan �rz�sem van, mintha ezekben a vil�gokban tal�lkozn�nk egym�ssal.
Tulajdonk�ppen, el�g kedvesnek tartom D-t.
- Szia! – k�sz�n Anna kedvesen a fi�nak.
- Sziasztok – n�z f�l D �lmosan a l�nyokra. – Csak nem… v�s�rolni voltatok?
- Hogy tal�ltad ki…?
- Csak egy tipp volt – mosolyodik el. Anna lerakja a t�sk�kat a f�ldre �s oda�l a padra, D mell�.
Rina meg�ll mellett�k.
- Mit �rsz? – k�v�ncsiskodik Anna. – Persze, csak ha nem titok.
- Csak egy verset. Lehet, hogy elviszem a szerkeszt�mnek. Tal�n ez m�g belef�r azokba az unalmas rovatokba is. – D egy kiszak�tott lapot ny�jt Anna fel�, a l�ny pedig elveszi azt t�le. Azut�n percekig csak n�m�n �l, �s olvas, n�ha hosszan lehunyva hossz� szempill�it teljesen a vers b�vk�r�be ker�l.
V�g�l ennyit mond:
- Ez nem semmi. Tudod te, hogy mennyire tehets�ges vagy?
D megr�zza a fej�t �s zavartan kikapja Anna kez�b�l a pap�rt. Rina csak �ll, tov�bbra is, szem�t le sem v�ve kettej�kr�l, �s megszor�tja a t�sk�ja f�l�t a kez�ben.
- Rem�lem, hogy a szerkeszt�d beteszi majd az �js�gba – sz�lal meg a sz�ke l�ny.
- �n is – b�lint r�viden D. Rina nem sz�lal meg. Pedig �rdekli a vers.
- Mikor lesznek a vizsg�id? – k�rdezi a fi� Ann�t.
- J�v� h�ten lesz az els�. Most m�g szorgalmi id�szak van.
- Irigyellek, hogy b�rod. �s t�ged is, Rina. Az egyetem valahogy nagyon nem nekem val�.
Rina furcsa fintort v�g, mintha mosolyogni pr�b�lna, �s m�g jobban megszor�tja a t�ska f�l�t.
- Te csak �rj – nevet Anna, azt�n kar�r�j�ra n�z. – Azt hiszem, most viszont mennem k�ne. Nem marad id�m a tanul�sra.
- Persze. Sok sikert a vizsg�dhoz! – mosolyog D, azt�n seg�t a l�nynak �sszeszedni a t�sk�it.
- Szia!
- Sziasztok!
- Szia – morzsolja el a k�sz�n�st ajkai k�z�tt Rina. A f�ldet b�mulva �sszeh�zza mag�n zak�j�t, azt�n t�tova l�p�sekkel k�veti Ann�t. Sz�mtalanszor visszan�z m�g az egyre t�volod� padra, az egyre t�volod� D alakj�ra �s m�lyet s�hajt.
Carmen �ppen elford�tja sz�rke kulcs�t a z�rban, amikor Rina �s Anna meg�rkeznek.
Hogy lehet valakinek ennyire gy�ny�r� haja? – Anna csal�dottan t�r saj�t, sz�ke lobonc�ba. Carmen eg�sze olyan leny�g�z�. Nem tudn�k senki hozz� foghat�t mondani. Mintha csak a saj�t �lmunkb�l a val�s�gba r�ngatott k�pzelg�s lenne. Ha r�n�zel Carmenre, mindent megtal�lsz benne, amilyen lenni szeretn�l.
 - Munk�ba m�sz? – �rdekl�dik Rina.
- Igen. Oda – v�laszol kedvesen Carmen. – Nincs kedvetek sz�rakozni egy kicsit? Gyertek velem!
- Tanulnom kell – tiltakozik azonnal Anna.
- Nekem �t beadand�m van holnapra. Szerintem hajnalig elleszek vel�k – mondja let�rve Rina is.
- K�r – g�rb�ti le t�k�letesen piros ajkait Carmen. – De nemsok�ra itt a ny�r. A szabads�g! Rem�lhet�leg nekem is – nevet fel.
Minden nap egy csillog� luxusb�rba j�r �s v�gigt�ncolja az �jszak�t, ha csak a pult m�g�tt is. Pont, mint egy d�va. Pont, mint egy k�l�nleges �rin�. �s b�rja, nem �gy, mint �n.
Azon sem csod�lkozn�k, ha hamarosan megvenne egy lak�st a t�r k�zep�n.
Carmen hamar otthagyja a k�t l�nyt, sietnie kell a b�rba. V�gigs�t�l az �ton, egyre fesz�tettebb temp�ban, hogy el�rje a kor�bbi villamost. Rendes k�r�lm�nyek k�zt gyalog szokott menni, de m�r �gy is k�s�ben van.
Carmen az egyetlen ember a vil�gon, aki hossz� feh�r ruh�kban j�r �s az emberek ez�rt m�gsem nevetik ki, hanem csak m�g jobban szeretik �t.
Anna kiveszi a t�sk�j�b�l a bej�rati ajt� kulcs�t, amit Carmen figyelmetlens�gb�l az orruk el�tt bez�rt. A t�sk�kkal egyens�lyozva, �gyetlen�l pr�b�lja eltal�lni a kulcslyukat, �s mikor harmadszori pr�b�lkoz�s�ra sem tal�l bele, Rina megkegyelmez neki, �s nevetve seg�t.

D el�veszi toll�t �s fel�ti barna notesz�t, k�z�pen.
Ez is egy t�k�letes nap volt.
El�sz�r kiment�nk a parkba, inni egy kis Sangr��t. Bor�s volt az id�, az �g olyan nagyon sz�rke, olyan nagyon s�t�t. Olyan t�voli. V�gigs�t�ltunk a kopott betonon, mi ketten. N�ha meg is cs�sztunk, tal�n csak a pocsoly�kon. Barna s�t�t, �s s�ros volt az avar, mi meg a f�ben �lt�nk �s csak ittuk a Sangri�t.
De az is lehet, hogy s�t�tt a nap.
Azt�n megn�zt�nk egy filmet is. Nem eml�kszem a t�rt�net�re. A c�m�re sem igaz�n.
Persze, hogy nagyszer� volt ez a nap. Hamar el is f�radtunk, �s hazaj�tt�nk, mi ketten.
Nincsenek bar�taim. Voltak, valamikor m�g nagyon r�gen, de m�r nem eml�kszem, milyen is volt igaz�n az. M�soknak itt a s�t�nyon vannak igazi bar�tai. P�ld�ul Rin�nak. Anna �s � mindent csak egy�tt csin�lnak. Kint nevettek ma �k is a parkban.
Persze �n sem vagyok egyed�l. Egy bar�tom, egy h�s�ges, igazi, �nzetlen bar�tom mindig velem van, �s tudom, hogy soha nem hagy el. Mi is mindent egy�tt csin�lunk. R�gen m�g nevett�nk is, de most m�r nem szok�sunk.
Rina csod�latos l�ny. Hossz�, hull�mos fekete haja van, �s a szeme is olyan s�t�t, furcsa, amikor belen�zek. Persze nem sokszor n�z r�m. Csak ha els�t�l mellettem t�m�tt rajzt�mbj�vel, le�l a padra, a h�z el�, akkor n�z n�ha fel�m. Fel�nk. Hossz�, nagyon hossz� tollvon�sokkal rajzol, �s sokszor behunyja a szem�t. Mintha nem is azt festen�, amit l�t, hanem amit elk�pzel, az el�tte l�v� dolgok pedig csak minden rajz�nak a k�rvonal�t adn�k. N�ha furcsa tizenheteseket fest, el�sz�r k�kkel, azt�n feket�vel �s r�zsasz�nnel. Nem igaz�n �rtem mi�rt teszi, biztosan ez is csak a m�v�szet r�sze. Ritk�n l�tok bele a rajzaiba, de amit l�tok, az gy�ny�r�. Pont ahogyan Rina is.
Szeretem, amikor mindketten csak kint �l�nk �s teljesen belefeledkez�nk az alkot�sba. Ilyenkor tudom, hogy mindketten elt�volodunk a s�t�nyt�l, de valahogy mi ketten m�gis egy�tt maradunk, a padon �lve.
A lemen� nap �rny�kba bor�tja az utols� padot is a tizenn�gyes h�z el�tt. D �sszecsukja a notesz�t �s fel�ll. Barna kab�tja suhogva �r a bokor leveleihez, ahogyan lass� l�ptekkel elindul a j�rd�n.

Kriszti �res tekintettel �l az irod�j�ban. Levesz egyet az el�tte tornyosul� pap�rok k�z�l �s r�kanyar�tja al��r�s�t. Azt�n m�g egyre �s m�g egyre, szinte g�piesen h�zza v�gig goly�stoll�t a v�kony, feh�r anyagon. S�hajtva bekapcsolja a monitort, azt�n r�videsen csal�dottan ki is nyomja azt. M�g mindig nem j�tt meg az �zenet, amire �r�k �ta v�r.
- Zavarhatok egy pillanatra? – kopog zavartan az egyik alkalmazottja, L�dia.
 - Mondd – mondja Kriszti kim�rten.
- Megvannak az �j elad�si statisztik�k, �s valamit egyszer�en nem �rtek… - a n� szem�veg�t orr�n feljebb tolva k�zelebb l�p f�n�k�hez. – N�zd a m�rciusi adatokat!
Kriszti elveszi a mapp�t �s belen�z.
- Biztos megint elrontottak valamit lent. Elm�letileg szakk�pzett k�zgazd�szok, de igaz�b�l m�g h�romig sem tudnak sz�molni! – d�h�ng Kriszti. – K�ldd vissza, azt�n majd holnap foglalkozom vele!
- Rendben – b�lint L�dia. – Akkor…
- Dolgom van. Szia!
- Szia… - A n� kiss� s�rt�d�tten elveszi a mapp�t Krisztit�l, azt�n kimegy. Az ajt�csap�d�s tompa puffan�ssal visszhangzik a sz�k folyos�n.
Hossz� k�rmeivel fesz�lten dobol Kriszti a feh�r asztallapon. Dolga van, de m�g mennyi dolga! Csak egyszer�en �sszpontos�tani nem tud, semmire. Sz�rakozottan belet�r a haj�ba, majd fekete hull�mcsatj�t sz�tfesz�ti h�velyk- �s mutat�ujj�val. Azt�n s�hajtva r�ejti a klaviat�r�ra.
Lef�zhetn�m az �j kimutat�sokat. Az majd kikapcsol egy kicsit, ut�na pedig vissza tudok t�rni a munk�ba – gondolja.
Kih�zza a legf�ls� fi�kot, hogy megkeresse k�ksz�n� tart�j�t, de a kez�be akad egy �js�g. Tal�n h�rom-n�gy h�nappal ezel�tti lehet, a sz�le m�r kicsit megviseltnek t�nik. Egy helyi h�rlap az, egy gazdas�gi, kultur�lis, politikai �s m�v�szeti �js�g, az, amin�l D is dolgozik. Kriszti �jra fels�hajt.
D-nek val�sz�n�leg soha nem voltak olyan probl�m�i, mint nekem. Eltelik a feje f�l�tt a nap �s �t ez a legkev�sb� sem zaklatja f�l. Nem siet, nem agg�dik, nem kerget semmit. Csak �l, �r �s mosolyog �s lehet, hogy nem is tesz semmi k�l�n�set, de legal�bb �l, az � k�l�nleges vil�g�ban. V�gtelen �rt�keket rejt mag�ban �s mintha minden mondat�val valamilyen m�lyb�l j�v� b�lcsess�get fogalmazna meg. Ha D besz�l, csak r� tudok figyelni.
Egyszer olvastam az egyik vers�t az �js�gban, �s legal�bb annyira elvar�zsolt, mint a fi� jelenl�te. Mintha a sorokon kereszt�l saj�t mag�t, m�ly hangon sz�lal� b�lcs �s �rz�keny val�j�t, k�l�n�s aur�j�t is �t tudn� adni az olvas�knak. Szerencs�s ember az, aki olvashatja a verseit. Szerencs�s ember, aki ismerheti ezt a fi�t.
Kriszti visszacs�sztatja az �js�got a fels� fi�kba, majd gyorsan be is csukja azt. Idegesen megfordul a sz�k�vel �s levesz a polcr�l egy �j mapp�t. A lef�z�s. Az majd kikapcsolja.

A f�nyes b�rpult sim�ra csiszolt lapj�n kokt�lospoharak sorakoznak: a r�zsasz�n-piros hangulatf�ny k�l�nleges �l�nks�ggel t�rik meg a sz�nes-illatos italokon. A b�rsz�keken m�g csak egy ember foglal helyet: egy fekete haj�, tet�t�l talpig dr�ga ruh�kba �lt�z�tt n�, aki meglett kor�t meglehet�sen sok sminkkel pr�b�lja ellens�lyozni. Int Carmennek �s rendel egy italt. Carmen mosolyogva �dv�zli t�rzsvend�g�t, azt�n a napj�r�l k�rdez, mire � f�radt tekintettel ecsetelni kezdi probl�m�it. Azt�n rendel m�g egy italt. Carmen fel� ny�jtja a pohar�t, a n� pedig azonnal megh�zza azt. Fekete par�k�ja f�lrecs�szva szabadon hagyja feje tetej�t, ahogyan �jra visszafordul a l�nyhoz.
- Ezt nem hiszem el! – sz�lal meg a rakt�rb�l kifel� j�vet Carmen f�n�ke, G�bor. – M�r megint hov� t�nt a Bourbon whisky?
Carmen kiejti kez�b�l a kokt�lkever�t �s h�trafordul.
- N�zted m�r h�tul?
- Mindenhol n�ztem. Tegnap �rkeztek meg, �s m�ris hi�nyzik egy!
Carmen megvonja a v�ll�t. Az el�tte l�v� poh�rba �nt egy kev�s k�kuszlik�rt �s anan�szlevet, majd eg�szen elm�ly�l a keverget�sben.
- �r�let – m�ltatlankodik tov�bb G�bor. – H�tf�n az a pezsg�, el�z� h�ten meg k�t �veg J�ger…
- Lehet, hogy azok a besz�ll�t�k annyira nem megb�zhat�ak – folytatja Carmen, m�g mindig a kokt�lospoh�r f�l� hajolva. Bele�nti a feh�r rumot �s egy kev�s jeget, majd nekikezd a d�sz�t�snek.
- El fogok vel�k besz�lgetni, ne f�lj! – A f�rfi ledobja a h�t�l�d�t Carmen mell� �s utas�tja �t: - Ezt haszn�ld! Az a j�g m�r teljesen megolvadt.
- Rendben - b�lint a l�ny, �s a k�vetkez� poharat is megt�lti lik�rrel. Az este m�g �ppen hogy csak beindult, de Carmen m�r f�radtan d�rzs�lgeti a szem�t. Kimer�t�nek �rzi minden egyes apr� mozdulat�t.
Tal�n Krisztinek igaza volt. Tal�n t�nyleg f�raszt� ez a munka, tal�n t�nyleg csoda, hogy b�rom. Igaz�b�l, nekem mindegy. Kriszti mindent b�r. Eg�sz nap talpon van, rohan, meg sem �ll, kitart�, mindig k�zd �s vannak c�ljai. �szinte, igazi, �rt�kes c�ljai, amiket el is �r. Kriszti mindent el�r. � biztosan folytatn� most is, erej�n fel�l.
Kivesz egy t�rl�rongyot �s s�hajtva a pultra dobva t�r�lgetni kezdi azt.
Van �rtelme. Nyilv�n. Majd egyszer megtal�lom. – Fej�ben ezt a h�rom mondatot ism�telgeti sz�ntelen�l.
Indulatosan beledobja a rongyot a szemetesbe, azt�n let�rli jobb szeme al�l a fekete, elken�d�tt szemfest�k-karik�t �s visszafordul a vend�gekhez. 
- Kisasszony! Egy B-52-t!
A magas, rendk�v�l j�k�p� f�rfi hat�rozottan mosolyogva sz�l Carmenhez.
- Azonnal – fordul vissza szempillarebegtetve a l�ny, �s m�ris neki�ll elk�sz�teni a f�rfi ital�t. Jobb kez�vel h�tras�p�r a f�le m�g� egy k�sza hajtincset �s m�ly�t feh�r ruh�ja dekolt�zs�n. P�r perc, �s m�r le is teszi a pultra a h�romsz�n� italt.
- Szeretn�, hogy meggy�jtsam a tetej�t? – k�rdezi Carmen. A B-52 kokt�lnak ugyanis ez egy saj�tos elk�sz�t�si m�dja.
- Hmm – h�zza v�gig a kez�t a f�rfi a poh�ron. – M�r �gy is el�g nagy itt a forr�s�g.
Carmen r�k�ny�k�l a pultra �s k�zelebb hajolva v�laszol.
- Szerintem is.

Kreat�v m�v�szet. Els� feladat: k�sz�tsen grafitrajzot a k�vetkez� t�m�ban: kir�ly �s kir�lyn�.
Rina a fej�t fogja, mik�zben elolvassa az els� beadand�ja t�m�j�t. Kir�ly �s kir�lyn�? Mi ez, �voda kiscsoport? – forgatja meg a szem�t. Eddig szerette a kreat�v m�v�szet �r�it, de nemr�giben �j tan�rt kaptak, aki folyamatosan rosszabbn�l rosszabb t�ma�tletekkel terheli a di�kjait. Rina ugyan elrugaszkodhatna a t�ma gyerekes felfog�s�t�l �s alkothatna valami igaz�n leny�g�z�t, de m�r gondolkodni sincs kedve. El�vesz egy �res lapot az egyik mapp�j�b�l �s unottan firk�lni kezd. Kir�ly meg kir�lyn�. Nagyszer�.
A kir�lyn� hamar megvan. Hossz�, abroncsos, csipk�s-t�ll�s-habos szoknya, p�ntos fels�r�sz, gy�m�ntk�vek a nyak�ban, aranygy�r� az ujj�n. Fekete, hossz� haj, barna szem, �s egy anyajegy a szeme alatt, mert h�t mi�rt ne hasonl�thatna r� a kir�lyn�? M�g egy korona a fej�re, �s k�sz is.
J�het a kir�ly. Nevets�gesen tapad�s nadr�g, cirkalmas aranyd�sz�t�s� kab�t, f�lhossz� barna haj, s�t�t tekintet, izmos karok, vonz� �s m�gis r�m�t� f�lmosoly, mert h�t mi�rt ne hasonl�thatna…
Rina f�lredobja a ceruz�j�t �s el�keres egy rad�rt. Teljesen rosszul helyezte el a rajz�t a k�pen, s�t mi t�bb, m�g a m�reteket sem tal�lta el. A kir�lyn�je szinte a lap alj�ra ker�lt, m�g a kir�ly a tetej�n van, �s sokkal nagyobb is n�la. Ink�bb nem is vesz�dik a rad�rral, f�lredobja a lapj�t �s egy �jat vesz el�.
Az alakjait ugyanolyanra rajzolja, mint az el�z� alkalommal, csak a kir�lyn� m�g �rtatlanabb lesz, a kir�ly szigor� tekintete pedig f�lelmetesen kem�nny� v�lik. �s az elhelyez�s! T�nyleg nagyon f�radt lehet, hiszen ism�t nem tal�lta el j�l. A kir�lyn�je szinte kiseg�rk�nt b�jik meg a lap alj�n, a kir�ly pedig fens�bbs�gesen n�zi a t�ll�s-habos ruh�j�ban fuldokl� n�t. �s a kab�tj�n a furcsa mint�k… igen, k�zelebb hajolva Rina t�k�letesen megbizonyosodik r�la, hogy tizenheteseket form�znak.
L�gz�se egyik pillanatr�l a m�sikra szapor�v� v�lik. Idegesen el�veszi a rad�rj�t �s er�sen a pap�rra nyomva azt, hirtelen mozdulatokkal pr�b�lja elt�ntetni a rajz�t. Nem nyugszik addig, am�g minden egyes vonal, minden apr� grafitnyom el nem t�nik r�la. Amikor v�gzett, el�veszi az el�z� rajz�t is, �s arr�l is lerad�roz mindent. Azt�n durva mozdulatokkal, fogait �sszeszor�tva sz�tt�pi �ket �s beledobja a szemetesbe. Hangosan s�hajtva d�l r� az �r�asztal�ra, mint egy kifulladt harcos a csata ut�n.
Mert t�nyleg volt egy kir�lyn�. Egy kir�lyn�, akit megal�zott a gonosz, f�lelmetes �s kegyetlen kir�ly.
H�rom �ve t�rt�nt, amikor tizenh�t �ves volt. Nem f�lt m�g a vil�gt�l, az emberekt�l. Ny�lt volt, bar�ts�gos �s ismerkedett, mindenkivel. Fi�kkal. Azon a bizonyos est�n is �gy viselkedett. Az egyik oszt�lyt�rs�nak volt sz�let�snapja �s lent voltak a Balatonn�l. A ny�reste, a forr�s�g �s a t�parti romantika megsz�d�tett�k Rin�t. Naiv volt �s j�hiszem�, �s kiment a fi�val a st�gre. Eml�kszik a holdf�nyben csillog� barna, f�lhossz� haj�ra, s�t�t szemeire, izmos karjaira �s vonz� f�lmosoly�ra.
Rina nem akarta. Egyetlen porcik�j�val, elv�tett gondolat�val, f�lre�rthet� szav�val sem akarta. De megt�rt�nt. A l�ny ottmaradt megal�zva, k�nnyekkel az arc�n, tizenh�t �vesen.
H�rom �ve nem b�zik senkiben. A l�nyokkal m�g csak-csak megtal�lja a k�z�s hangot, de igaz�n ny�lt vel�k sem tud lenni. A fi�k, f�rfiak pedig sehogy nem f�rk�zhetnek a k�zel�be. Hogyan is f�rk�zhetn�nek! Rina mindenkiben ugyanazt a kegyetlen, f�lelmetes, s�t�t tekintet� fi�t l�tja, aki ott volt vele a Balaton-parton. M�g egy �rtatlan szem�, csendes k�lt�ben is, aki kint �l a parkban �s Sangr��t iszik, �s akinek a tekintet�ben Rina igaz�n el tudna veszni.
A l�ny felemeli a fej�t az asztalr�l �s remeg� k�zzel h�tras�pri a haj�t. Toll�val kih�zza az els� feladatot, �s tov�bblapoz, a k�vetkez�h�z.

K�t lak�ssal arr�bb Anna egy vaskos k�nyv f�l� g�rnyed, kez�ben s�rga sz�vegkiemel�vel �s v�gigh�zza azt a sorokon. Nem hagy ki semmit, egyetlen bet�t sem. Ez �gyis csak az els� k�r. Azt�n j�het a narancss�rga toll, amivel m�r csak minden m�sodik sz�t emel ki, azt�n egy k�k �s v�g�l a fekete, amivel m�r t�nyleg csak a t�rzsanyagot h�zza al�. Ez a j�l kidolgozott rendszere. Ha �gy tanul, valahogyan jobban a fej�be megy minden.
Amint v�gzett eggyel, �s�tva tov�bblapoz a k�vetkez� oldalra. M�r kilenc �ra lesz lassan. Az �r�asztalon egy f�lig elfogyasztott szendvics pihen, ez Anna vacsor�ja. �d�t�t viszont nem hozott mag�nak, pedig m�r eg�szen szomjas. Fel�ll a sz�kr�l, betolja azt hely�re, �s elindul a konyha fel�. Akkor m�r viszont �rzi, minden porcik�j�ban, hogy kezd�dik. �jra kezd�dik.
Eg�sz nap nem volt valami rendben vele, de most kij�n rajta minden. El�sz�r a dolgok olyan messzire ker�lnek t�le. Mintha nem is otthon lenne, nem az ismer�s szob�ja narancss�rga falai k�z�tt, jogtanul�s k�zben, agy�ban azzal a gondolattal, hogy szomjas �s ki k�ne mennie v�z�rt. Nem, valahov� nagyon elt�volodott, ugyanarra a helyre, ahol m�r sz�mtalan alkalommal volt. Ahol minden furcsa �s semmi sem igazi. Ahol r�t�r a p�nik.
Mondtam Rin�nak, hogy maradjon velem. Hogy �n majd tanulok, � meg csak rajzol, �g�rem, nem fogom zavarni, csak legyen velem, csak ne hagyjon egyed�l! De elment.
El fog m�lni. Mindig elm�lik. Mindig v�get �r, csak rajtam m�lik, milyen hamar. Nincs okom a p�nikra, az �gvil�gon semmi okom nincs r�! Itt vagy Anna. Itt vagy!
Visszaugrik a sz�kre �s a fej�t lehajtva az �r�asztalra. Sz�molni kezd, azt�n megfogja a k�nyv�t �s pr�b�lja visszahozni mag�t a sorokkal, de a sz�ve m�g mindig �r�ltm�d dobog.
El�g! El�g! – ism�telgeti mag�ban. M�r maga sem tudja, rajta m�lik-e igaz�n az eg�sz.
P�r �ve kezd�dtek a p�nikrohamai, amikor elk�lt�z�tt otthonr�l. Az els� ijeszt� volt. �gy �rezte mag�t, mint aki azonnal meg�r�l. Azt�n elm�lt, lassan, ahogy az �sszes t�bbi is. Mostm�r tudja, min megy kereszt�l ilyenkor, �s legal�bb ez megnyugtatja. N�ha siker�l elnyomnia mag�ban a f�lelmet �s ottmaradni a „val�s�gban”, n�ha meg �tesik a p�nik oldal�ra, �s onnan kell �sszeszednie mag�t.
M�g t�z m�sodpercig Anna szemei csukva maradnak, azt�n felemeli a fej�t az asztalr�l. Sz�ke haja �sszek�coltan hullik v�ll�ra, szeme k�r�l sz�tkent fest�kkarik�k ken�dtek a b�r�re. �jra �rzi a szob�t maga k�r�l, a sz�ve dobog�sa pedig lelassul. A k�nyvet visszateszi maga el�, azt�n bizonytalan mozdulatokkal kez�be veszi s�rga sz�vegkiemel�j�t. Olvasni kezd, �rt�n �s odafigyelve. M�r minden egyes idegsejtj�vel csak a tananyagra koncentr�l.
A v�z meg v�rhat.
 
Kriszti egy �r�val ezel�tt �rkezett haza. Berakott egy mos�st �s kiteregette a friss ruh�kat, f�z�tt egy te�t, megvacsor�zott, gyorsan lezuhanyozott �s m�r �lt is le a sz�m�t�g�p el�. Mert h�travannak m�g azok a bizonyos �n�letrajzok!
Nem szereti ezt csin�lni. Legsz�vesebben m�sra b�zn� a munk�t, ha tehetn�, de mivel � a c�gvezet�, �s egyed�l az � �rdeke az, hogy megfelel� munkaer�t alkalmazzon, musz�j v�gigolvasnia mind a hetvennyolc jelentkez�si lapot.
R�gt�n az els� egy szem�veges, eg�szen j�k�p� f�rfi. Negyven k�r�l lehet. A k�pe alapj�n nem t�l bizalomgerjeszt� – gondolja Kriszti mag�ban. Sunyi. �s megb�zhatatlan! �gy l�tom, van feles�ge. M�g gyerekei is! Rejteget valamit. Egy titkos szeret�, k�t �let, hazugs�gok. Ott fogja hagyni a csal�dj�t, m�r most l�tom.
Tov�bb is l�p a k�vetkez� p�ly�z�ra. Egy fiatal, sz�ke l�ny az, a fot�ja a saj�t, �ltal�nos iskol�s, feh�r v�szon el� sz�kre �ltetett k�nyszermosolyg�s –k�peire eml�kezteti. Lejjebb l�tja, hogy huszonh�rom �ves, friss diplom�s. Eg�szen k�pzettnek t�nik. A szem�lyes kompetenci�i is rendben vannak. Csal�di �llapota: kapcsolatban.
Kriszti tov�bbl�p a harmadik p�ly�z�ra. K�pet nem csatolt, az �n�letrajza is hi�nyos, semmi profizmus. M�r �t is ugorja. A k�vetkez� ism�t egy n�, Krisztivel egyid�s lehet. R�vid fekete haja van, vastagkeretes szem�vege �s kedvesen mosolyog a kamer�ba. Els�re szimpatikus Krisztinek. Ahogy tov�bbolvas, kider�l, hogy nem t�vedett: val�ban harminc�ves, a Corvinuson v�gzett �t �vvel ezel�tt. Nem kezd�, �s ez j�. Kriszti m�g lejjebb g�rget, �s megn�zi a csal�di �llapot�t. Egyed�l�ll�.
Szeg�ny n�. R�f�rne ez az �ll�s. Hiszen egyed�l�ll�. Pocs�k lehet az �lete. Unalmas, sz�rny�, k�nz�, f�jdalmas �s �rtelmetlen!
Kriszti dobolni kezd ujjaival idegesen a billenty�zet mellett. Egy�ltal�n mi�rt kell ezt csin�lnia?  Hiszen nem �rdekli �t m�sok �let�nek sikere. Sikertelens�ge meg f�k�nt nem! Megtapasztalta � az el�gg� a saj�t �let�ben. Persze, van egy nagyon j�l fut� c�ge, c�ljai, amiket el is �r �s f�radhatatlan term�szete. Szereti, amit csin�l, h�t hogyne szeretn�!
Csak valahogy �t nem szereti senki.
M�r k�t �ve, hogy v�ge. �pp ideje lenne t�llenni rajta, persze. Mondani mindent olyan k�nny�. Kriszti szerette a f�rj�t, m�g akkor is, amikor T m�r nem szerette �t. Mindent f�lredobott az�rt a m�sik n��rt. Meg sem pr�b�lta helyrehozni a kapcsolatukat. A lehet� legegyszer�bb utat v�lasztotta, mert f�lt gondolkozni. �t �vet voltak egy�tt, h�rom �v h�zass�gukb�l pedig csak egy volt igaz�n boldog. Nem volt fiatal Kriszti, m�gis olyan buta hib�t k�vetett el, amit tizennyolc-tizenkilenc �vesen szoktak megtenni. Persze � akkor nem �rezte hib�nak. Mert igaz�n szeretett.
�s most is szeretne �, ha lenne kit. N�ha azt gondolja, a siker p�tolhatja ennek a hi�ny�t, ez�rt t�zi ki maga el� az el�rhetetlen c�lokat �s �rzi a diadalt, ha m�gis el�ri �ket. De bel�l igaz�b�l mindig �res marad.
Kriszti tagjait egyik pillanatr�l a m�sikra el�nti az �lmos f�radts�g. M�r � is tudja, hogy el�g volt az �n�letrajzokb�l. El�g volt a munk�b�l is. Kikapcsolja a g�pet �s lekapcsolja a villanyt.
M�r az �gyban fekszik, amikor k�t-h�rom meleg k�nnycsepp megjelenik szeme sark�ban �s lefolyik feh�r p�rn�j�ra.

A T�th �rp�d s�t�ny s�t�ts�g�t csak n�h�ny fekete utcai l�mpa f�nye vil�g�tja meg, halv�nyan. A t�volb�l egy botladoz� alak jelenik meg �s halad v�gig a h�zsorok ment�n, bizonytalan, lass� mozdulatokkal. Carmen az. Hossz� barna haj�val, feh�r ruh�j�ban, r�zs�kkal, hangos nevet�ssel �s olaszos temperamentummal.
A l�ny most bizonytalan mozdulatokkal t�r bele csapzott hajba �s a r�zs�kat keresi benne, de nem tal�lja. Tal�n m�g a b�rban vesz�thette el �ket, vagy �ton hazafel�, a villamosmeg�ll�ban. Feh�r ruh�ja sz�le piszkosan, porosan tapad l�ba sz�l�hez. Hangos nevet�se �s olaszos temperamentuma egyetlen, sz�d�lt �s �ntudatlan ki�lt�sba fullad bele: Amore mio, so che tu mi ami!
Jobb l�ba megbicsaklik, ahogy a l�ny az �t sz�le fel� l�pked. F�lhangosan egyszerre nevet �s szitkoz�dik, majd felemeli a l�b�t �s leveszi r�la a magassark� cip�j�t. P�ntjukat a kez�be fogva, a leveg�ben l�b�lja �ket �s megy tov�bb, egy olyan dalra t�ncolva, amit csak � hall.
Meg�ll a tizenn�gyes sz�m el�tt �s el�keresi a lak�skulcs�t, valahonnan a ruh�j�b�l. Buta vigyorral az arc�n pr�b�lja eltal�lni a lyukat, de nem siker�l neki. Oldal�val nekid�l az ajt�nak �s bal kez�t megt�masztja a lyuk mellett, hogy k�t oldalr�l kibiztos�tsa imbolyg� mozg�s�t. El�sz�r jobbra, majd balra lend�ti karj�t, azt�n, maga sem tudja hogyan, de beletal�l a kulcslyukba. Elford�tja a z�rat �s becsapja maga m�g�tt az ajt�t. A l�pcs�h�z hossz� ablaka szinte beleremeg.
A lak�skulcs is el�ker�l, �s azt is siker�l felford�tania az ajt�ban. Bent �ll m�r a nappaliban, ledobja a cip�j�t a sz�nyeg k�zep�re �s megd�rzs�li a szem�t. Csak egy kicsit sz�d�l, csak egy kicsit forog k�r�l�tte a fotel, a szekr�ny, a k�pek a falon. A konyh�ba indul, t�tov�n. Bemegy a h�v�s helyis�gbe, felkapcsolja a villanyt, feln�z a szekr�ny tetej�re, �s abban a pillanatban �sszezuhan. Kez�t a fej�hez kapja, t�rde a padl�ra hullik �s a d�h, a keser�s�g minden tagj�t el�nti. Ott van, a fels� polcon, a magasban. Egy �veg Bourbon whisky.
Ki tette fel oda? Mit keres az ott?
Persze tudja j�l, hogy � tette oda. Minden er�s pillanat�ban ezt csin�lja. Egy szil�rd elhat�roz�s, egy d�nt�s arr�l, hogy megv�ltozik. Feladja a r�gi, z�ll�tt-Carmen mivolt�t �s egyed�l is kem�ny lesz. Neki nincs sz�ks�ge az alkoholra. Neki nincs sz�ks�ge semmire.
Azt�n gyenge lesz, mindig.
Tudja, melyik volt az a pillanat az �let�ben, amikor mindez elkezd�d�tt. A Sz�ke F�rfi az oka mindennek. � t�k�letesnek t�nt, �s val�j�ban nem csak annak t�nt, az is volt! Carmen beleszeretett, annyira amennyire csak egy n� k�pes beleszeretni egy f�rfiba. �s a Sz�ke F�rfi mindent viszonzott. Boldogok voltak egy�tt. Tervezt�k a k�z�s j�v�j�ket, Carmennek pedig voltak c�ljai. �szinte, �rt�kes, igazi c�ljai, amiket most is akar. Az �lete tartott valamerre. De a Sz�ke F�rfi egyszer csak t�bb� m�r nem szerette �t, Carmen pedig a padl�ra hullott. Elvesztek a c�lok �s Carmen elindult a rossz ir�nyba. �ll�st kapott a b�rban. Eleinte csak egy-k�t alkalommal l�pte t�l a saj�t hat�rait �s n�zett t�ls�gosan is m�lyen a poh�r fenek�re, azt�n hetente, mostans�g pedig szinte minden alkalommal, amikor elmegy a b�rba dolgozni. �jjel, amikor m�r beindul az �let, fel sem t�nik senkinek egy ki�t�tt pultosl�ny. Aki otthon folytatja, amit a b�rban elkezdett.
Carmen a fej�t a padl�ra hajtja �s k�nnyek folynak le az arc�n. Az�rt, mert megint gyenge volt? Vagy mert nem enyh�l a f�jdalom?
Nem tudni. De a l�ny csak �l, �s s�r tov�bb.

Forr�n �s zil�ltan �bred D az �jszaka k�zep�n. Takar�j�t egyetlen r�g�ssal az �gy v�g�be sz�m�zi. Azt rem�li, tal�n �gy enyh�lni fog az eg�sz test�t �tj�r� k�nkeserves, meleg l�z, pedig tudja, j�l tudja, hogy nem.
Nedves, felismerhetetlens�gig elcsavarodott pizsama fels�j�t remeg� k�zzel igazgatni kezdi. Olcs� p�tcselekv�s, b�r fogalma sincs, mi lenne az �rtelmes cselekv�s ebben a helyzetben.
Az �gya mell� ny�l, �s k�rmeivel az �veg nyak�ba kapaszkodva a sz�j�hoz emeli az �sv�nyvizes palackot. Persze, majd a v�z, az biztos j�l fog esni. A keze remeg�s�t viszont nem tudja semmivel ellens�lyozni: a hideg v�z v�gigfolyik a karj�n, a pizsam�j�n, azt�n sz�p lassan el�ztatja a p�rn�j�t. D eldobja az �veget �s h�traveti mag�t az �gyon. Jobbra fordul, azt�n balra, idegesen felny�g, �s az �kl�t a fogainak fesz�ti. Azt�n lem�szik az �gyr�l �s odamegy a h�tizs�kj�hoz. Kiveszi bel�le barna notesz�t �s k�rm�lni kezd.
A keze remeg�s�t�l sorai kusz�n, zavarosan egym�sba fon�dnak, mintha minden egyes sz�t, minden egyes mondatot egym�s tetej�re �rna. Mert le akarja �rni teljes sz�v�b�l minden mondat�t, csak l�tni nem szeretn�. Nem akar szembes�lni a kegyetlen �s f�lelmetes val�s�ggal.
A lapja egyre telik, egyre s�r�bb �s �rtelmezhetetlenebb szavakkal. Amikor az els� oldal v�g�re �r, lapoz egyet �s tov�bb folytatja. �gyetlen�l �s m�gis er�szakosan markolja a fekete toll�t, ujjait �sszeszor�tva k�rm�t b�r�be v�jva v�si tinta-m�lyed�seit a pap�rba. Amikor a hetedik oldalhoz �r, s�t�tsz�rke szemei elhom�lyosodnak. Forr� k�nnycseppek folynak le szigor�, feld�lt arc�n, v�gig a nyak�n, beleiv�dva vizes pizsmafels�j�be. A nyolcadik oldaln�l t�r ki bel�le az �les, fojtogat� f�jdalom. Toll�t a f�zetre csapva d�h�s gyerekk�nt, ord�tva temeti arc�t kezeibe. H�traveti mag�t az �gyon �s leveg��rt kapkodva pr�b�lja elnyomni k�nz� s�r�s�t. Jobbra fordul, majd balra, azt�n �jra vissza, �kl�vel a takar�j�ra csap, majd belef�rja a fej�t a p�rn�k k�z�.
�r�k telnek el, mire l�gz�se �jra egyenletess� v�lik.
Valahol vizes p�rn�ja �s v�rrel foltozott paplanja alatt �sszegy�rve fekszik barna f�zete. A harmadik oldalon, a sorok k�z�tt sz�rk�n megb�jva, k�t olvashat� mondat rajzol�dik ki:
Heroin, az egyetlen bar�tom.
Te �r�kre velem maradsz.

�jra hajnalodik a T�th �rp�d s�t�nyon, a h�zak alatt.
�ten laknak a tizenn�gyes sz�m alatt, a s�t�ny naposabb v�g�ben. �t boldog �s rendezett �let folytat�dik, �t vid�m �s nyugodt ember �bred �j napra.

Hiszen olyan sz�p a s�t�ny, a h�z, a l�mp�k, a reggel!