LIBELLA SWING

Libell�nak h�vj�k a n�t.
Libella… tal�lgass kedvedre. Senki sem ismeri a vezet�knev�t. �s ha valaki eg�szen v�letlen�l m�gis hallott volna m�r r�la, az titokban tartja. Vajon megegyez�sb�l teszi? Vagy csak f�l�slegesnek �rzi megeml�teni, gondolv�n, �gyis mindenki tudja Firenze elitj�b�l, hogy ki �?
Libella: �ppolyan rejt�ly �s �rthetetlen vonzalom �vezi vezet�knev�nek titk�t, mint �t mag�t. Nem v�llig �r�, hull�mos haja, sz�vform�j� arca, sz�les cs�p�je, izmos l�bai vagy olaszos temperamentuma teszik �t k�l�nlegess�. Igaz�n senki nem �rti, mit rejt a n� lelke, miben rejlik a f�ktelen vonzereje, amely el�l egy f�rfi sem menek�lhet.
De egy biztos: Libell�t m�g soha, senki nem felejtette el.

Meleg augusztusi este az Arno partj�n. A neves Ponte vecchio k�rny�k�t f�lledt, forr� leveg� j�rva �t, a h�s�get alig enyh�ti n�mi h�v�s szell�. A h�d ilyenkor f�nyes forgatagg� v�ltozik, a csacsog� turist�k �l�nk zaja �des j�kedvvel t�lti meg a l�gk�rt. Mindenkit elvar�zsol az ott �ll� sz�nes-kopott h�zak l�tv�nya, amik hamis�tatlan olasz hangulatot k�lcs�n�znek Firenze ezen r�sz�nek.
Odalent a foly�parton szerelmesp�rok romantikus, v�gtelennek t�n� pillanataikban vesznek el a mediterr�n �p�letek �rny�k�ban. A nap m�r v�r�ses f�nnyel bukik al� a h�ztet�k m�g�tt, amikor hars�ny nevet�s hangzik fel egy k�zeli b�r ajtaj�b�l.
Per tutta l'estate: mindenki ismeri ezt a helyet, aki valaha megfordult m�r Firenz�ben. El�szeretettel nevezik az �reg b�rnak is, mintha csak valami r�gi, rejt�lyes jelk�pe lenne az egy�bk�nt is titkokkal �tsz�tt v�rosnak. Val�j�ban egy firenzei �kszer�sz l�nya �p�ttette egy fodr�szszalon hely�re, valamikor a nyolcvanas �vek v�g�n. �s hi�ba �rezte minden lak� mag��nak a helyet, val�j�ban csak a vil�gi �let kr�mje nyerhet bel�p�st oda. M�sok nem is igen pr�b�lnak bejutni: �ratlan szab�lya ez az Per tutta l'estate -nek, amely bizonytalan sz�besz�dk�nt kezdett terjedni az emberek k�z�tt a b�r megny�l�sakor, r�videsen pedig a firenzei „etikett” egyik alapk�v�v� n�tte ki mag�t.

Hat �ra nulla-nulla: a barna, kopottas ajt� f�radt nyikorg�sa jelzi, a b�r kinyitott. Aznap Alessandro kezd a pultn�l, majd �t v�ltja Fabio �s v�g�l Felicia ugrik be a k�s� esti m�szakra. Mindig a p�ntek-szombat �jjelek a leghosszabbak. B�r a Per tutta l’estate hivatalosan hajnali egykor z�r, a sz�rakoz�s gyakran elh�z�dik h�rom-n�gy �r�ig is, a tulajdonos pedig ezekben az esetekben nem ragaszkodik makacsul az eredeti nyitvatart�si id�h�z. Na persze a dolgoz�i m�r kev�sb� vannak elragadtatva a megny�jtott munkaid�t�l, amit a tulajdonos nem ritk�n elfelejt megjutalmazni.
Az eddig a b�r el�tt �lldog�l�k lassank�nt elkezdenek besz�lling�zni az ajt�n. Olyan k�nnyeds�ggel libbennek �t a k�sz�b�n, mintha csak egy l�gb�lkapott �tleten felbuzdulva t�rn�nek be a Per tutta l’estate f�lhom�ly�ba, mintha csak a ny�resti cseveg�st akarn�k ott egy poh�r bor t�rsas�g�ban folytatni. Val�j�ban persze m�r percek, s�t, s�lyos f�l�r�k �ta csak a nyit�s pillanat�t v�rt�k.
F�lhom�ly – a b�r vend�geit val�ban ez fogadja, v�gig a sz�les bej�rati folyos�n, a f�stszag� ruhat�rban, a b�rpult keskeny asztala mellett, de m�g a domborm�ves faasztalok k�zt is. Csak egyetlen hely �szik meleg, halv�nys�rga f�nyben: a zen�szek alatt imbolyg� barna t�ncparkett.

Minden ugyan�gy kezd�dik, mint ezel�tt minden este. A poharak �sszekoccannak, felcsend�l egy dal, megjelenik egy n�, megjelenik a n�. Egyed�l kezd el t�ncolni, csukott szemmel ringat�zik, barna haja selymesen hullik kerek v�ll�ra, aranysz�las ruh�ja ritmusosan hull�mzik hossz� l�bai mellett. A zongorista ujjai el�sz�r lassan, �temesen kopognak a billenty�k�n, majd egyre gyorsabb �s gyorsabb temp�t vesznek f�l. A n� mozg�sa is k�veti az �temet – karjait az �g fel� t�rja, fej�t h�traveti �s arc�n �des mosoly ter�l sz�t.
Tizen�t-h�sz m�sodperc m�lva jelenik meg az els� f�rfi a parketten. T�tov�n, �vatosan l�p a feh�r magas sarkak el�, �s halkan a n�h�z fordulva megk�rdezi:
- Szabad egy t�ncra?
Libella nem v�laszol semmit, csak megfogja a f�rfi v�ll�t, hossz� ujjaival a h�t�ba kapaszkodik, fej�t pedig szorosan az �v�hez h�zva �temes t�ncba kezd.
Libella swing – suttogj�k az emberek a pult f�l�tt a titokzatos szavakat. Ez az � t�nca: szorosan a f�rfihoz simul, mintha csak lass�zni akarna vele, l�baival pedig �gy dikt�lja az �temet, hogy azt senki k�vetni nem tudja. Hat�rozottan ir�ny�t, soha nem t�veszt �s mellette soha nem teszed azt, amit val�j�ban akarsz. Minden mozdulata �des, parf�millat�, kecses �s m�gis kem�ny. Azonnal a b�vk�r�be von mindenkit, b�rkit…

�n mondtam nekik, hogy erre semmi sz�ks�g! Persze, a bar�tainak mondhatja is az ember…! Addig nyaggattak, am�g ide nem j�ttem, felk�rni ezt a gy�ny�r� n�t. Persze mi�ta figyeltem m�r �t, a b�rpult mellett �lve, Martinit iszogatva… Nem vagyok egy b�tor ember, ezt el kell ismernem, remegtek a t�rdeim �s �r�lten vert a sz�vem, ahogy meg�lltam a n� el�tt. � viszont hat�rozott volt, de m�g mennyire…!
K�zelr�l m�g szebb, mint gondoltam. Ezek a l�bak… biztosan vagy sz�z �ve t�ncol m�r. Minden mozdulata finom, kecses �s… l�gies. Igen, tal�n ez a megfelel� sz� r�. Mik�zben felemeli a karj�t �s �tveti a v�llamon, puh�n simul a b�re az eny�mhez. Ez a legszebb �rz�s a vil�gon… a legszebb.
Tudom, hogy nem l�tezhet ilyen, hiszen csak p�r perccel ezel�tt tal�lkozott a pillant�sunk �s k�vettem �t ide, hogy belekezdjek ebbe az �r�lt t�ncba, de azt hiszem, beleszerettem. Igaz�n.
 

D�bbenten nyitja fel a szem�t a f�rfi. Szerelmes lenne? Val�ban? Ebbe a n�be, Libella titokzatos val�j�ba, t�nyleg belebolondult volna?
A kar hirtelen elengedi a v�ll�t, � pedig visszacs�ppen sz�nes-�l�nk �lm�b�l a val�s�gba. Libella ott �ll el�tte, hossz� szempill�it lassan lehunyva-felemelve, majd finoman, kedvesen eltolja mag�t�l a f�rfit. Tal�n most majd tud gondolkozni.
A dal folytat�dik: �jabb f�rfi l�p Libell�hoz, a k�zeled�s�t a n� ugyan�gy fogadja, mint el�z� alkalommal. �jra kezd�dik a t�nc, jobbra-balra l�pnek egym�s karjaiban, a n� izmos l�ba szorosan kulcsol�dik a f�rfi�hoz.

Felejteni j�ttem ide… felejteni azt az eszement n�t Cristina, hogy mennyire szerettelek! �r�lt, olasz n�, mennyire hi�nyzol! Tal�n majd ez a t�nc seg�t. Persze ez csak egy ostoba t�nc egy m�sik n�vel. Egy felt�n�en hat�rozott n�vel… Milyen sz�p a haja. Selymesen t�ncol a leveg�ben, azt�n l�gyan hullik az arcomra. Olyan k�zel van hozz�m… milyen �des az illata… tal�n p�zsma? Vagy r�zsa. Mintha beleitta volna mag�t a b�r�be ez a var�zslatos egyveleg. Annyira illik hozz�. Illik hozz�, hmm… kijelentem ezt, pedig alig ismerem! S�t, nem ismerem! Vagy m�gis?
Tudom, hogy nem l�tezhet ilyen, hiszen csak p�r perccel ezel�tt tal�lkozott a pillant�sunk �s k�vettem �t ide, hogy belekezdjek ebbe az �r�lt t�ncba, de azt hiszem, beleszerettem. Igaz�n.
Ki az a Cristina?

Libella ugyanolyan hat�rozotts�ggal l�ki el mag�t�l a f�rfit, mint amilyen vehemensen mag�hoz vonta �t. M�r v�rja is �t az �jabb partner �s folytatja a t�ncot ott, ahol az im�nt befejezte.

Kor�n van m�g, nem indult be igaz�n itt az �let! Csak egyetlen n� t�ncol a parketten, most komolyan? Persze felk�rtem, mi�rt ne… Valakinek l�pnie kell, ha nem akarjuk, hogy id� el�tt kudarcba fulladjon az este. Nem mellesleg gy�ny�r� ez a n�. El�ttem, annak a k�t f�rfinek is felt�nt ez m�r. �gy l�ptek el a t�le, mintha valamilyen var�zslat alatt lenn�nek. Tal�n van is benne valami… Hiszen olyan �des az illata. �s a szeme. �that�an n�z r�m, mintha a fejembe l�tna, tudn� az �sszes titkom. Pedig nem is ismer, pedig nem is ismerem!
Ez a n�… mit tesz velem? Hov� visz engem? Csak egy t�ncra k�rtem fel, egyetlen t�ncra �s mintha m�r nem is itt lenn�k a Per tutta l’estate remeg� parkettj�n, hanem valahol messze, az � vil�g�ban, ami tal�n m�r a saj�tom is…
Tudom, hogy nem l�tezhet ilyen, hiszen csak p�r perccel ezel�tt tal�lkozott a pillant�sunk �s k�vettem �t ide, hogy belekezdjek ebbe az �r�lt t�ncba, de azt hiszem, beleszerettem. Igaz�n.

Csak p�r pillanat, �s a t�ncv�get �r. Libella k�r�ln�z, csillog� m�lybarna szemeivel az �jabb partner ut�n kutat. T�bben is v�rakoznak zavartan, oldalra tekingetve, de k�z�l�k csak egy van olyan b�tor, hogy felk�rje a n�t. Meglep�en hat�rozott a f�rfi, tal�n m�g soha, senki nem k�zeledett Libella fel� ilyen hat�rozottan, mint �. A dal �jra indul, egyre fesz�tettebb temp�ban. Libella magabiztosan balra l�p, k�vetve a fej�ben koreogr�fi�j�t, a f�rfi azonban visszah�zza, jobbra.

Ki ez a f�rfi? M�g sosem l�ttam itt. Pedig minden p�ntek este itt vagyok. M�r h�rom �ve.
Mi�rt nem teszi azt, amit �n akarok? Mi�rt nem k�veti a l�p�seimet? Nem ismeri ezt a t�ncot? Libella swing a neve, nem mindenf�le j�ttment f�rfi kering�je. �n vagyok Libella, �s itt mindenki, minden p�ntek este azt csin�lja, amit �n akarok. M�r h�rom �ve…
K�l�nben is, mi ez az olcs�, bolti �lt�ny rajta? Term�szetesen fekete inggel vett f�l -, mert az olyan olaszos. Macs�s. Persze � egy�ltal�n nem macs�, csak egy olcs� kab�tos unalmas f�rfi…
Mi�rt n�z folyamatosan a szemembe? Mit akar el�rni? Meg akar t�rni? �, persze. Azt hiszi, er�sebb lehet n�lam?
Soha. Itt �n vagyok a leger�sebb. M�r h�rom �ve.

Libella egyre er�sebben �s er�sebben szor�tja a f�rfi karj�t, majd tasz�t rajta egyet jobbra, hogy folytathassa saj�t t�nc�t, de a f�rfi nem enged.

M�gis mit k�pzel mag�r�l? Kihaszn�lja az er�f�l�ny�t? Azt hiszi, hogy ir�ny�that engem? Engem senki nem ir�ny�that.

A zene egyik pillanatr�l a m�sikra v�get �r, senki nem �rti mi�rt.
Ennyi volt Libella dala?

A f�rfi mag�hoz h�zza Libell�t, eg�szen k�zel az arc�hoz �s a szem�be n�z, �rthetetlen sz�nd�kkal, ijeszt� m�lys�ggel. A n� egy ideig pislog�s n�lk�l visszan�z r�, azt�n hirtelen elkapja a tekintet�t.

Mi�rt csin�ltam ezt? Ez… egy�ltal�n t�nyleg megt�rt�nt?

A f�rfi megforgatja Libell�t, a n� pedig enged a mozdulatnak. A l�bai egy pillanatra megrogynak, ahogyan magassark� cip�j�ben egyens�lyozva visszaring a f�rfi el�.  
M�r nem l�p se jobb, se balra, csak �ll fej�t lehajtva, a f�rfi kez�t fogva.
H�rom �ve el�sz�r.

A zene gyorsabb temp�ra v�lt, ami mintha meghozn� az emberek kedv�t a sz�rakoz�shoz. �jabb �s �jabb p�rok l�pnek a parkettre, �jabb �s �jabb t�ncok kezd�dnek el, �s a sz�nes-p�r�s forgatagban fel sem t�nik, ahogyan k�t p�r lassan, egym�st k�vetve lel�p a sz�npadr�l.

A Nap m�r a Ponte vecchio s�t�t k�rvonalai m�g�tt k�sz�l elt�nni. A f�rfi mozdulatlanul �ll a h�don, �s tekintet�t a fel� �rkez� n�re emeli.
- Csak ut�nad j�ttem. M�g a nevedet sem mondtad el – mondja Libella a f�rfi s�t�t sziluettj�nek. Egy k�sza szell� a szem�be f�jja v�kony haj�t, amit a n� �gyetlen mozdulatokkal arr�bbs�p�r onnan.
A f�rfi h�tr�bb l�p �s nekid�l a h�d korl�tj�nak. Libella nem l�tja a f�rfi arc�n �tsuhan� �rzelmeket, azt az apr� mosolyt �s finom rezd�l�st a szemh�j�n�l, ami csak ennyit �zen: tudtam, hogy ut�nam fogsz j�nni.
- �rdekel a nevem? – k�rdezi.
- Igen. Persze, hogy �rdekel – l�p k�zelebb t�tov�n, lehajtott fejjel Libella.
A f�rfi oldalra ford�tja a fej�t �s megr�zza f�lhossz� barna haj�t. Fekete �lt�nye kiss� felgy�r�dik, ahogyan m�g jobban a kov�csoltvas korl�thoz simul. �gy t�nik, mintha elgondolkozna azon, mit mondjon a n�nek, pedig m�r r�ges-r�g megfogalmaz�dott benne a v�lasz. 
- Nem csak j�tszol, Libella?
A n� tekintete tov�bbra is a sz�rke t�rk�vekben veszik el. �sszerezzen a f�rfi k�rd�s�re: j�tszik-e? M�g a t�rde is megremeg.
- Nem j�tszom – mondja halkan, de m�g maga sem biztos a v�lasz�ban. S�t, tal�n a sz� jelent�s�ben sem.
- Csak most nem j�tszol? Vagy sohasem j�tszott�l? – k�rdezi a f�rfi kem�nyen. M�lyen a n� szem�be n�z, �, pedig az a gyeng�je…
Libella most sem �llja a f�rfi tekintet�t. K�t-h�rom m�sodperc �s lehajtja a fej�t, �jra.
A f�rfi felnevet, halkan, szinte csak mag�nak. Ott �ll mellette a n�, akit tal�n sokan a legkem�nyebbnek gondoltak, megt�rten, hat�rozott szavak �s var�zslat n�lk�l. M�r nem csillog �gy aranysz�las ruh�j�nak szeg�lye, m�r nem b�d�t el b�rkit a tekintete; Libella, tal�n m�r a neved sem olyan k�l�nleges!
- J�tszottam. R�gen. De ez most m�s.
- J�tszott�l? - ism�telte meg a f�rfi. �gy t�nik, mintha minden egyes alkalommal, amikor kimondja, �j �rtelmet nyerne a sz�. – Tudod Libella, te sohasem j�tszott�l, hi�ba hitegetted ezzel magad. Sohasem �lvezted, amit csin�lsz. Minden egyes t�ncban, minden pillant�sban, minden f�rfiban mindv�gig csak egyetlen egy dolgot kerest�l.
Libella nem sz�l semmit. �jra f�jni kezd a sz�l, belet�rva Libella f�nyl� haj�ba. Vagy tal�n m�r az sem olyan f�nyl�?
- Te mindig is egy dolgot kerest�l – ism�tli meg a f�rfi a mondat�t, egy kicsivel csendesebben. – A szerelmet.
Libella lehunyja a szem�t �s felteszi mag�nak a k�rd�st: T�nyleg ezt tettem? Pr�b�lja, akarja megtal�lni r� a v�laszt valahol a sz�ve �s az agya k�z�tt elveszve.
M�r tudja is.
- Kerestem. �s megtal�ltam – mondja a szem�be n�zve.
A f�rfi hars�nyan felnevet. Libella nem �rti, mi�rt. Pislogva n�z a h�d fel�, a f�nyes naplement�be, a fekete alak pedig egyszer csak elt�nik el�le. A f�rfi elindul a h�don, egyre halkul� nevet�ssel. Egy pillanatra meg�ll �s ennyit mond a n�nek:
- Csak keress tov�bb, Libella!