Megírtam a kis bejegyzés-sorozatnak (igen, ami - azóta még egyszer átgondoltam - tényleg öt részes lesz) a második részét. Bővebben olvashatjátok :), remélem tetszeni fog.

A HÚSZAS ÉVEK

A roaring twenties-nek is nevezett évtized (ami nyersfordításban annyit tesz, „morajló húszas évek”) és valóban nagyon dinamikus, változásokban gazdag és kissé őrült korszaka volt a történelemnek. A fogalom maga egyébként New Yorkra, Chicagora, Berlinre, Londonra és Párizsra vonatkozik főként, hiszen az első világháborút követően ezekben városokban indult meg leginkább az emberek körében a világnézet, korszellem átalakulása.

Amerikában hihetetlen mértékű gazdasági fejlődés indult meg (ami egészen az 1929-33-as nagy gazdasági világválságig folytatódott), a tőzsde pörgött, az emberek pedig élvezték az életet és dúskáltak a gazdagságban. Bár 1920-ban Wilson elnök elrendelte a szesztilalmat, az alkoholfogyasztás mértéke nem csökkent, hiszen feketekereskedelmen keresztül továbbra is be lehetett az italokat szerezni. A gazdagok féktelen bulikat tartottak kúriáikban, az nők szórakozóhelyekre jártak, táncoltak és jól érezték magukat csípőszoknyáikban és ékes-gyönyös-tollas fejdíszekiben vagy kalapjaikban. Zenei téren megjelentek új stílusirányzatok, mint például a swing vagy a jazz, aminek a híres képviselője Louis Armstrong volt. A táncok közül a legnépszerűbbé az igazán tempós charleston vált.

A húszas évek életvitelét, gondolkodását és mindennapjait szerintem nagyon jól bemutatja a Nagy Gatsby című film (igen, Leonardi Dicaprioval, igen tudom, hogy nagyon helyes). A fényűző estélyek, a pénzszórás, a féktelen táncok és egy kissé talán a züllés is megjelenik ebben a filmben. A Jay Gatsby bulijain készült jelenetek fantasztikusak, minden színes, csillogó, mozog és szikrázik, hirtelen azt sem tudtam, hova nézzek a filmvásznon, mit csodáljak meg és melyik táncoló párt figyeljem.

Ha már az 1920-as évekről van szó, lehetetlen, hogy ne említsek meg egy olyan osztrák DJ-t, aki képes volt megszerettetni velem az elektronikusabb zenét (amit nem hívnék teljesen elektronikusnak, mert a bandájában helyet kap szaxofonos, trombitás, basszusgitáros és dobos is, meg persze egy vokálos lány) úgy, hogy olyan fantasztikusan csodálatos zenei stílusokkal ötvözte azt, mint a jazz, a swing és charleston, megalkotva ezzel a még nagyszerűbb electroswing és electrojazz (nu jazz) műfajokat. Parov Stelar egy zseni, azt hiszem, ezt már egyszer kijelentettem, de ha meghallgatjátok, remélem ti is ezt fogjátok majd gondolni. Minden zenéje, remekmű, hihetetlen hangulata van, és visszaadja a húszas éveket mindenestül. Persze a zenéi eltérőek, vannak, amik máshová repítenek fejben, de most kigyűjtöttem egy-két számot, ami nagyon nagyon roaring twenties.
Oké, ennyi volt az ömlengés (még biztos, hogy fogok Parov Stelarról külön posztot is írni, nyugalom emberek! :D).

milyen jó kép ez, ez lesz a hátterem :D