Viharsziget és lobotómia2013.07.30. 15:09, Dorililien
Körülbelül egy héttel ezelőtt megnéztem unokatesómmal a Viharsziget című filmet első alkalommal és nagyon nagy benyomást tett rám a film, szóval gondoltam, mindenképpen írok róla. Megpróbálom spoilermentesen, és tökéletesen szubjektíven. :D
A szereplők. Szóval, lépjünk túl azon, hogy Leonardo Dicaprio mennyire, de mennyire… és akkor még meg is kapta maga mellé Mark Ruffalot. Őt a Hirtelen 30 című filmben láttam először, és már akkor nagyon szimpatikussá vált. Ha pedig már ott tartunk, hogy ki hogy néz ki külsőleg (és miért ne tartanánk ott), azért mellette sem lehet elmenni szó nélkül. Szóval ezzel a film számomra már jól indult, de lépjünk át a véleményezésem egy kicsivel komolyabb részére.
Szóval, már az alapötlet zseniális volt: egy elmegyógyintézet egy titokzatos és borús szigeten, valamikor az ötvenes években, egy elkötelezett orvos, aki magához vette a súlyos elmebeteg bűnözőket és gyilkosokat, hogy az akkori látásmóddal szembekerülve gyógyuláshoz segítse őket, és Rachel Solando titokzatos eltűnése a szigeten, amelyről képtelenség egyedül élve kijutni. A két rendőrkapitányt Chuck Aulet (a csodás Mark Ruffalo) és Teddy Danielst (a még csodásabb Leonardo Dicaprio) ennek az esetnek a kinyomozására hívják a szigetre. A két nyomozó teljes erővel beleveti magát a különös eset megfejtésére, miközben Teddy egyre furcsábbnak találja a szigetet, rémálmok kínozzák, és egyre többet gondol meggyilkolt feleségére. A férfi célja megfejteni a Viharsziget titkát és megküzdeni saját magával…
Azt hiszem, ha tényleg spoilermentes ajánlót szeretnék írni, itt meg kell állnom. A film minden részletében borzasztó jól összerakott, és nagyon jól kivitelezett. Teddy rémálmai vagy a kezdetben érthetetlen jelenetek mind értelmet nyertek a végén, még akkor is, ha útközben helyenként már én sem tudtam mi lehet a realitás. Bár a teljes igazság a végén sem derült ki, kaptunk egy nagy nyitott kérdést, amin jól el lehetett utána gondolkozni. Akkor mégis egy kis SPOILER, azoknak, akik látták:
szerintem Teddy tényleg csak hallucinált magának egy világot, ami érthető is volt azok után, ami történt vele. És az utolsó mondat is, amit Chuckkal váltott, erről árulkodott, és akkor most csalok egy kicsit imdb-ről:
Teddy Daniels: You know, this place makes me wonder.
Chuck Aule: Yeah, what's that, boss?
Teddy Daniels: Which would be worse - to live as a monster, or to die as a good man?
Teddy agya itt már tiszta volt, de nem akart szörnyként élni, azzal a tudattal, hogy megölte a feleségét, hanem inkább meghalt „jó emberként”, hagyta hogy azt higgyék róla, még mindig hallucinál.
SPOILER VÉGE
Szóval, a filmhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy nagyon érdekes, elgondolkodtató és mindenképpen 10/10-es, nézzétek meg!
Miután megnéztem a filmet, kíváncsivá tett, hogy pontosan mi is az a lobotómia, amiről annyit beszéltek az ápolók, orvosok az elmegyógyintézetben. Utánanéztem a neten, és hát nagyon ledöbbentem a dolgon. Tudom én, hogy régen az elmebetegekkel nem bántak éppen kesztyűs kézzel, nem is volt túl fejlett a tudományág, és ha meg is próbálkoztak valamilyen kezelés kifejlesztésével, ilyenekre jutottak, mint a lobotómia.
Nagyjából úgy kell elképzelni ezt a „gyógymódszert”, hogy egy jégcsákányhoz hasonló eszközzel benyúlnak az ember szemgödrébe, majd egy kalapács segítségével átütnek a csontrétegen. Így pusztítják el a homloklebeny megfelelő részét. Ezáltal a páciens szellemileg teljesen leépül. Ezt az eljárást nevezhetjük az antidepresszánsok és nyugtatók elődjének is, de egyszerűen már elolvasva is elképzelhetetlenül durva és borzasztóan undorító dolog, ezt tenni bárkivel.
Ezt csak érdekességképp írtam le, mivel engem nagyon kiakasztott a dolog. A filmet pedig, ha még nem említettem, nézzétek meg! :D
|